Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
1559-ben a török adóösszeírás szerint 25 adóköteles ház volt Valkón. Az úgynevezett „hosszú háború" (1593-1606) szétdúlta a községet. Az 1633/34. évi kincstári adólajstrom és a török fejadó-defterben már csak két adóköteles házzal szerepelt. A törökök kiűzése után az egységes adórendszer bevezetése céljából megkezdődött az ország új gazdasági felmérése. Az 1696-os összeírás szerint Valkón a helybeli jobbágycsaládok száma 13, vetésterületük 99 p.m.f. (pozsonyi mérőföld). Jövevény jobbágycsaládok száma 2, vetésterületük 4 p.m.f. Szőlőmunkás zsellérek száma 5. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 30 ember fogott fegyvert a szabadság védelmében. Mária Terézia 1767. január 23-án kibocsátott úrbéri rendeletének végrehajtása során a valkói jobbágyok nem lettek szabadköltözők, hanem örökös jobbágyok maradtak. Ebben az időszakban a községnek már volt téglaégetője, mészárszéke, vízimalma és kocsmája. Érdekességként kell megemlíteni, hogy a XVIII. és a XIX. század fordulója táján Petőfi Sándor nagyapja bérelte a kocsmát. Az 1770. március 20-án elkészült urbárium szerint Valkó földesura herceg Esterházy Miklós volt. 1774-ben - Mária Terézia iskolatörvénye előtt három évvel - felépült Valkó első iskolája. Az 1784—87 között végzett első népszámlálás adatai szerint a házak száma 139 családok száma 196 lakosok száma: férfi 511 nő 511 összesen: 1.022 A községben 1847-ben 156 telkes jobbágy, 40 házas és 28 hazátlan zsellércsalád élt. A szabadságharcban nagy számban vettek részt valkóiak. Az isaszegi csata előestéjén Görgey tábornok a községben éjszakázott. Az egyik magyar hadtest a valkói erdőből indult támadásra. 1856-ban tagosítás! per indult a község lakói és a földesúr között, amely 1862-ben ért véget, a végrehajtásra 1864-ben került sor. Az uraság majorsági birtoka — ami nem került felosztásra - több, mint 1200 holdat tett ki. A majorság megmaradt, így voltaképpen csak a telkes jobbágyság és az úrbéres zsellérség szabadult fel, a majorsági jobbágy és zsellér nem. A tagosítás során a volt telkes jobbágyokból kisbirtokosok lettek. A zsellérek nem jutottak földhöz. A jobbágyság felszabadítása után a telkes gazdák közül a féltelken aluliak (Valkón túlnyomórészt ilyenek voltak) nem tudtak piacra termelni, köztartozásaikat megfizetni. Emiatt kénytelenek voltak földjeiket eladogatni. Ennek eredményeként a földek 10 nagygazda kezében összpontosultak. Ezek a századfordulón az uradalmi birtokkal együtt a valkói határ mintegy 61%-át birtokolták. A lakosság nagy része valósággal nyomorgóit. A családok szaporodásával a gazdaságok mind kisebbé váltak. Erről az alábbi adatok tanúskodnak:
