Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET, ILLETVE A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM FEJLŐDÉSÉNEK HARMADIK SZAKASZA (1958-tól 1961-ig) A parasztokkal az egyéni beszélgetés már az 1958-as év folyamán elkezdődött. Ez a meggyőző munka az ősz beköszöntével fokozódott, majd a tél folyamán szervezetté vált. Hosszú időbe tellett, míg a falu tekintélyesebb gazdái elhatározásra jutottak, annak ellenére, hogy a faluban már volt egy jól működő gazdaság, mégis ragaszkodtak földjeikhez. Az 1959-es év elején már arról volt szó, ha belépnek, akkor nehezen tudják elviselni, hogy nekik a falu volt legszegényebb emberei parancsoljanak. Tehát egy másik termelőszövetkezet alakítása került szóba, ahol a középparasztok és a nagygazdák gazdálkodnának. Ezt még úgy is vállalták, hogy a nagyüzemi épületek építését teljesen elölről kell kezdeni, mert a falu határában a Kossuth Termelőszövetkezet majorján kívül nem volt más épület. A mozgalom továbblépése szempontjából ezt az érvet el kellett fogadni, bár a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy e választásnak sok anyagi kihatása is lesz. Míg a régi termelőszövetkezetbe való belépés esetén csak bővítésről lett volna szó, addig egy másik, új termelőszövetkezet megalakulásánál egy másik telephely kijelöléséről is gondoskodni kellett. A szervezés időszakában a nem kellő kitartás, nem kellően meggyőző érvek hatására egy-két esetben nem megengedhető módszerek is előfordultak. Ezeket a konfliktusokat azonban már elfelejtették az emberek. Azóta az idő sok mindent megoldott. Hiba volt az is, hogy az érvelők egy jelentős része nem tudta elképzelni rövid időn belül annak megvalósulását, amivel érvelt, sőt több esetben önkritikusan elismerték, hogy nagyrészét ők sem hitték el. A kombájnnal könnyű volt agitálni, mert az volt, látták és dolgoztak is vele. De egyéb gépeket még nem láttak, olyat, amelyek az ember munkáját megkönnyítik, nem beszélve a vegyszeres megoldásokról és a korszerű állattenyésztésről. Abba már belenyugodtak, hogy be kell lépni a termelőszövetkezetbe, de senki sem akart az első lenni a belépési nyilatkozat aláírásánál, hogy mégis ki írta alá elsőnek, arra senki sem emlékezik. Közös aláírás lett a vége több pohár bor mellett. Az első aláírások után néhány nap múlva az egész község belépett a termelőszövetkezetbe. Az egyéni parasztok egyrésze — ahogy a tagok hívták őket, a hasonszőrűek — a régi Kossuthba kérték felvételüket, másik részük a „Rákóczi" néven alakított új termelőszövetkezetbe. Az előbbi termelőszövetkezet háta mögött már 10 kemény év gazdálkodása és összeforrott tagság állt, és abban az időben már lehetett nagyüzemnek nevezni. Az új termelőszövetkezet tagsága viszont egyénileg jó középparaszt volt, értett a termeléshez, de
