Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
most kellett megszokniuk a közös munkát, közös gondolkodást és megteremteni a közös gazdálkodás alapjait. A Kossuth Termelőszövetkezet területe 1.200 kh körül alakult és 160 taggal folytatta működését, míg az új „Rákóczi" megközelítően 1.400 kh földdel és 170 taggal kezdte el a nagyüzemi gazdálkodást. A község területének 99%-a már a szocialista szektorhoz tartozott és csupán 24 kh maradt 6 egyénileg gazdálkodó paraszt birtokában, akik közül egy meghalt, így jelenlegi számuk ötre csökkent. Az 1958 őszén vetett növényeket mindkét szövetkezet ott takarította le, ahol elvetette, de a tavaszi növények vetését már közösen végezték. Ki kellett alakítani a második termelőszövetkezet területét, illetve a Kossuthba belépett tagokét; földrendezés vált szükségessé. A földrendező bizottságnak sok munkát adott a „bebírók és kibírok" földjeinek rendezése. Sokan voltak a községben, akiknek más, szomszédos községek határaiban voltak földjeik és voltak más községbelieknek is a csanaki határban földterületük. A „bebírók" földjei alapján és a földrendezés következtében Rábacsanak Egyed községtől 170 kataszteri hold, Szilsárkány községtől pedig 120 kh földet kapott. A két termelőszövetkezet között is fel kellett osztani a község határát. A tavaszi vetésig az idő az újonnan belépett tagok által bevitt állatállomány és felszerelések átvételével telt el. Itt is, mint máshol az országban, a legrosszabb tehenet adták be a közösbe. Igaz, hogy itt a legrosszabb is jó számba említhető. Ha mód volt rá, a felszerelésekből a régieket szolgáltatták be, illetve adták át a közös gazdaságnak. A tavaszi munkákkal elkezdődött az új szövetkezet élete. A régi pedig területileg meggyarapodva tovább folytatta munkáját. Az új termelőszövetkezet az állatállományt ideiglenesen kisparaszti istállókban helyezte el. A takarmányozás és gondozás nagy problémát jelentett mindaddig, míg új telephelyeiken az új istálló fel nem épült. A kijelölt telephelyen állami támogatással azonnal elkezdték az új szarvasmarha- és sertésépületek építését. így is egy év telt el, amíg az állatok közös istállóba kerülhettek. A régi termelőszövetkezet szívesen adta át tapasztalatait az újnak. Esetenként konkrét segítséget is nyújtott számára. A szántóterület a háztáji területtel együtt került kimutatásra, mert művelés szempontjából teljesen a közöshöz tartozott, hisz minden évben máshol kapták ki a tagok háztáji földjeiket. A két termelőszövetkezet vetésszerkeztének arányai közel azonosaké Kivételt képez a pillangósok és szálastakarmányok területaránya. A Rákóczi-ban a pillangósok aránya magasabb, itt még nem teljesen új telepítésekről van szó, hanem a 17,8%-ba beleértendő a kisparcellás lucernák egy része is. Az összes szálastakarmány arányát, ha vizsgáljuk, eltérés nem mutatkozik. Az 1959—60-as termelési évben a két termelőszövetkezet vetésszerkezete az alábbiak szerint alakult:
