Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
vissza abban a reményben, hogy már nem keresik fel őket a szervezők. Olyanok is voltak, akik étellel-itallal kínálták az agitációban résztvevőket, elbeszélgettek velük mindenről, csak a belépésről nem akartak hallani. Elsőként senki sem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot. Mindenki másra várt. Az agitáció második hetében már konkrétan megfogalmaták, ha X vagy Y belép, én is belépek. Az agitáció második hetében már kezdtek gyűlni az aláírások. Belépett a párttagság nagyobb része, a különböző funkciókat viselők és társadalmi szervek vezetőinek többsége is. Kezdtek elhatározásra jutni és belépni a különböző paraszti rétegek is. 1959. III. 5-ig a szervező bizottság titokban tartotta a belépők névsorát. 1959. március 6-án a községi hangos bemondón beolvasták azoknak a neveit, akik aláírták a belépési nyilatkozatot. Ezzel megkezdődött a még „kívül levők" belépése is. De erről az időszakról talán hadd beszéljenek az érintettek. Drávai András: „Szombaton kerestek fel az agitátorok. A Gépgyár dolgozói voltak. Azzal kezdték, tudja-e, miről van szó? Mondtam nekik: a belépésről. Utána elmondták érveiket, én az enyémeket. Nem tudtunk megegyezni. Hétfőn újból eljöttek. Behívtam őket a szobába. Beszélgettünk és megittunk három liter bort. így beszélgettünk egy hétig. Érdekes eszmecsere volt. De nem írtam alá. Utána egy hétig minden nap behívattak a tanácsházára. Ott is agitáltak. Közben vetni kellett volna a borsót. Ehelyett én agitációra jártam. Újból csak nem léptem be. Hogy miért? Már említettem, mennyit és hogyan dolgoztam. Attól féltem, hogy törekvéseim nem találnak megértésre. Akadtak jócskán a faluban, akik a kocsmát jobban szerették, mint a földet. Mi lesz, ha ezekkel együtt kell lenni? Én és még a többi szorgalmas ember dolgozzon helyettük is, ők meg majd részesednek az eredményből? Féltettem a keservesen megszerzett földet, állatokat. Ez a föld, ha sok munkával és gonddal is, de biztosította a megélhetésemet. Adjam oda a biztosat a bizonytalanért? Élvezni akartam a munkám eredményét. Tudtam, hogy sok jó szövetkezet van, de azt is, hogy rosszak is vannak. Melyikhez tartozunk majd mi? Úgy ítéltem meg, hogy a valkói nép még nem érett a termelőszövetkezetre. Alacsonyabb fokon kellett volna kezdeni és folyamatosan eljutni a termelőszövetkezethez. De itt csak a termelőszövetkezetről volt szó. Kimaradtam, nem írtam alá a belépést. Apám és apósom aláírta. Nekem nem maradt földem, mert tulajdonjogilag az övéké volt. Megmaradtak az állatok. Az erdészek illetményföldjét műveltem bérletben. 200 q burgonya és 250 q kukoricám lett a bérelt földön. A kaszálókon kaszáltam, Túrán vettem évente 200 q káposztalevelet, amelyet besilóztam, vagy prizmában tároltam. Abrak volt. Bikákkal kezdtem foglalkozni. Két hízó bikát adtam el. Úgy éreztem, újból megtaláltam a fonál végét. A másik télen jött egy újabb szervező csoport. Én nem voltam otthon. Este sírva fogad az asszony. Elmondta, hogy itt jártak az agitátorok, és üzérkedéssel vádoltak. Közben a dolgozók iskolájába jártam. Iskolába menet megszólított az egyik agitátor, én azt mondtam neki, vigye a lovat, de ne sértegessen. Aztán otthagytam. Másnap az asszony aláírta a nyilatkozatot. Újból sírva fogadott. Mondtam neki, most már ne sírj. A bérelt földek felét visszamondtam. A nyáron már kínlódtam. Az erdészethez is jártam, meg a termelőszövetkezetbe is. Az asszony nevére gyűjtöttem a munkaegységet. Az év végén beléptem gyalogmunkásnak."
