Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A sertésállomány az 1950. évihez viszonyítva rohamosan, 1956-ban már több mint harmincszorosára növekedett. A kocaállomány növekedése lassú, illetve az állománynövekedésnek megfelelő. Az állomány zöme fehér hússertés. A lóállomány növekedése ebben az időszakban elfogadható, annak ellenére, hogy talajmunkáik zömét gépállomási gépekkel végeztették. A szállítás, betakarítás túlnyomó részét azonban a termelőszövetkezetnek kellett megoldania, és ez abban az időben a gazdálkodás szempontjából olcsóbbnak is bizonyult, nem beszélve arról, hogy az újonnan belépők nem szívesen váltak meg a lovaiktól. Az 1954. évben a termelőszövetkezet juhokat vásárolt; nem saját elhatározásból, hanem termelési kényszer hatására, amit bizonyít az a tény, hogy 1958-ban már csak 48 juh található a gazdaságban és később teljesen meg is szüntették a velük való foglalkozást. Nem állt rendelkezésre természetes juh-legelő és a növekvő legelőterületet elsősorban tehén- és növendéklegelőnek használtak. A szarvasmarha létszám növelését lehetővé tette az 1954-ben elkészült 50 férőhelyes tehénistálló. 1953-ban építették fel a második 50 férőhelyes hizlaldát és fiaztatót. A 100 kataszteri szántóra jutó számosállat az 1954. és 1956. években megközelítően 35 körül mozgott, vagyis az állatsűrűség nőtt a termelőszövetkezetben. Az 1950-es évben 100 kataszteri hold szántóra csak 10-11 számosállat jutott. A termelőszövetkezet gazdálkodásában az állattenyésztés már meghatározó szerepet kezdett játszani. Az állattenyésztés produktumai emelkedtek, javultak. Amíg 1950-ben a gazdaság csak 25 q húst termelt, addig 1954-ben már 310 q-át. Az 1950. évi tejtermelés 37.800 liter volt, 1954-ben már 94.500 liter. Mindkét évben az egy tehére jutó évi tejhozam 2.700 liter. A tejtermelés emelkedése a tehénlétszám növekedésével függött össze. A tehénállománynál 1956-ban az ellesi százalék 10 tehénre vetítve 9,1 db, a szaporulat 10 kocára 134 db volt. A háztáji tehenek aránya a belépő tagok arányával szaporodott, 1956-ban a háztáji tehenek száma 46 db. A termelőszövetkezet vezetői törődtek az állattenyésztéssel, törődtek azzal, hogy az állomány milyen módon tud többet produkálni. A fentebb leírt eredményeket céltudatosan érték el, amelyről az 1953-1954, és 1955-ös zárszámadási beszámolók tanúskodnak a következő megfogalmazásban: „Az állattenyésztésbe függetlenített állattenyésztőt állítottunk be azért, hogy állattenyésztésünket minőségileg is megjavítsuk és szakszerű állattenyésztést folytathassunk. Nem riadtunk vissza az új módszerek alkalmazásától sem. Állattenyésztésünkben az istállók tisztántartásával, az egyedi takarmányozással, a tőgymosással fejési átlagunkat emeltük. Sertéstenyésztésünkben a fialási átlagot az apaállatok jobb kondícióban tartásával és rábúgatással növeltük. Szarvasmarhatenyésztésünkben fokozottabban irányt vettünk a tenyésztési szempontok figyelembevételére, a helyes tenyészirány kiválasztására a tenyésztési célnak megfelelően. A kiváló egyedeket, amelynek termelése kielégítő, csoportosítottuk és továbbra is egyedi takarmányozásban részesítjük és főleg ezen egyedek után neveljük fel az utódokat. Következő lépésként be kell vezetnünk a mesterséges borjúnevelést. Sertéstenyésztésünkben szintén arra törekszünk, hogy a jó teljesítményt elérő