Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

tenyész-kocának megfelelő egyedeket neveljünk fel. Anyakocáinkat mindennap pontosan jártatjuk, ami előfeltétele a szilárd szervezet biztosításának. Bevezettük a premizálási rendszert az állattenyésztésben is, aminek hatására a tehenészetben a fejési átlag 3—5 literről 11,5 literre emelkedett". A termelőszövetkezet megalakulását követően — elsősorban — olyan létesítmények létrehozására törekedett, amelyek közvetlenül segítették a termelést. Kovácsműhelyt, bognárműhelyt, darálót és tejüzemet létesítettek. Ezek a létesítmények a felszerelés karbantartását szolgálták. Ahogy átalakították vetésszerkezetüket, úgy alakult át az állatállomány szerkezete, illetve ahogyan az állomány és annak szerkezete alakult, annak megfelelően módosult a vetésszerkezet is. Ez viszont felvetette a nagyobb létesítmények szükségességét. 1952-től kezdve nőtt az épületek és a gépek értéke. Az állatállománynak a néhány szegényes istállón kívül megfelelőbb nagyüzemi épületre volt szüksége. A korszak végén a szarvasmarha- és sertéstenyésztés már nagyüzemi épületekben folyt. Az 1950-es évek számvitelében nem található meg a gazdálkodás minden részletének leírása. Rögzítésre került azonban a vagyonban bekövetkezett változás, a bevételek és kiadások, valamint a részesedés mértéke. A korszak vége felé már részletesebb adatok is rendelkezésre álltak. De még ezek sem teszik lehetővé, hogy például vizsgálat tárgya lehetne az áruértékesítés, a termelési érték és annak változása, a bruttó jövedelem és pontos felhasználása. így az időszak gazdálkodásának forintosított eredményei az árbevételek alakulásából, a felhalmozás összegéből és az egy munkaegységre jutó természetbeni és pénzbeni részesedésből vizsgálhatók. A gazdálkodás első két évében az árbevételek nagyobb része a növénytermelésből származott. Később — már 1950-től — az arányok nagyobb mértékben eltolódtak az állattenyésztés javára és ezt a tendenciát lehet kiolvasni az alábbi számokból is. 9. táblázat. Árbevételek alakulása (1000 Ft-ban) Évek Összes árEbből Évek bevétel növény állat Egyéb 1950 496,6 76,7 210,6 209,3 1952 517,3 79,4 240,3 176,8 1954 587,9 81,5 270,0 236,4 1955 617,6 231,4 427,6 125,8 1956 1553,8 504,3 527,8 821,6 Az előző adatoknál az összes árbevétel számottevő növekedése figyelhető meg. Az árbevételek arányai jelentősen változtak. A növekedés 1950-től 1956-ig háromszoros. Ugrásszerűen nőtt a növénytermesztés árbevétele. Az állattenyésztésé kisebb mértékű, de kiegyensúlyozott arányt mutatott és nagyobb a növénytermesztés értékénél. Az árbevételek ilyen arányú növekedése a vezetők azon törekvésének az eredménye, hogy a termelt termények és termékek minél nagyobb mennyiségét értékesítsék és így csökkentsék a