Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET FEJLŐDÉSÉNEK ELSŐ SZAKASZA (1948-tól 1956-ig) 1. A társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok jellemzői Az időszak gazdálkodásának vizsgálata több ok miatt is érdekes. A felszabadulás után a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődésnek indult. A termelés növekedését azonban nem követte az árutermelés és ez a tény a kisárutermelés korlátozottságából eredt. A dolgozó parasztok saját fogyasztása nagyobb mértékben emelkedett, mint az árutermelés. Nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő szükségletek és az árukészletek közötti ellentmondás már nem oldható meg a kisparaszti gazdaságok fejlesztésével. Szükségessé vált a mezőgazdaság nagyüzemi alapokra való helyezése. 1948. őszének elején Sopronban egy megyei pártaktíva értekezleten szóba jött a szövetkezetek alakításának gondolata. A megalakulás alapját elsősorban az elhagyott vagy nem művelt földek hasznosítása képezte. Itt vetődött fel, hogy Rábacsanak határában, a Szilsárkányi határral párhuzamosan, körülbelül 50 kh föld műveletlen. A párt szívesen látná, ha a rábacsanaki újonnan földhözjuttatottak művelésbe vennék szövetkezeti alapon. A megbeszélésen résztvevő rábacsanaki volt cselédek odahaza megbeszélték és mivel az indítvány saját elgondolásukkal is egyezett, 1948 szeptemberében az említett területen megalakították a falu „Kossuth"-ról elnevezett első termelőszövetkezetét 21 taggal, 50 kataszteri hold földdel. Alapító tagjai azok voltak, akiknek a 2—3 hold föld nem biztosította családjuk megélhetését. Bíztak az ígéretekben és reménykedve kezdték meg első közös munkájukat. Erre az időszakra — 1950-től — a sorozatos ellentmondások és konfliktusok voltak jellemzőek az egyén, az egyes csoportok és nem ritkán a társadalom között. A társadalom legfontosabb küzdőtere a falu lett. Szívós harc folyt, ahol a harcot feladó emberek kénytelenek voltak tűrni a természeti és társadalmi erők uralkodását. Akár küzdöttek ellene, akár megadással tűrték a hatásokat, mindenképpen a tehetetlenségnek bénító erejét érezték maguk fölött. A kíméletlenségig feszített beszolgáltatási rendszer, a kulákság elleni politika, a termelőszövetkezetek szervezésének változó módszerei és az egyre megismétlődő tagosítások felkavarták a falu háború után létrejött, helyreállt életritmusát. Ebben az időszakban a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen aránytalanságok domináltak és a tényt súlyosbította, hogy a föld és a földet művelő lakosság állandó mozgásban volt. A tagosítások és a kulákság elleni politika fokozta a termelési