Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

1. táblázat. A birtokviszonyok alakulása 1935-ben Birtoknagyság A gazdaságok száma Birtokok területe kh db kh 1- 5 415 1.193 5- 50 164 1.663 100- 500 3 465 500-1000 1 685 1000-3000 1 2.749 Összesen: 584 6.708 A táblázatból látható, hogy az 1—5 holddal rendelkező 415 gazda rendelkezik az összes földterület 17,5%-ával, az 5—50 holddal rendelkező 164 gazda a földterület 24,5%-ával, míg a 100-3.000 holddal rendelkező 5 birtokos az összes földterület 58%-át birtokolta. A 6.708 kh terület összes aranykorona értéke 46.092 volt, tehát 1 kh mezőgazdasági terület átlagos aranykorona értéke 7,1. A község területének 40%-a erdő és 51%-a szántó volt. A nagybirtok kenyérgabona, cukorrépa és gazdasági takarmányok termesztésével foglalkozott. Hozamai meghaladták a paraszti színvonalat. A talajerőpótláshoz istállótrágyát és némi műtrágyát használt. Gazdasági felszerelései közül meg kell említeni a traktort és a cséplőgépet. A talaj műveléshez a traktoron kívül 16 lófogat állt rendelkezésére. A gazdaság fejlett állattenyésztéssel rendelkezett. Kiemelkedett a tejtermelés, amelyet vajjá dolgozott fel. Említésre méltó még a sertéshizlalás. A gazdaság még egy szeszfőzdével rendelkezett. A falu parasztsága a kenyérgabonán és abraktakarmányon kívül zöldségféléket termelt. A zöldségfélék közül említésre méltó a borsó, a hajtatott burgonya és a juliskabab. A zöldségféléket a gödöllői, isaszegi és a budapesti piacokon értékesítették. Az állattenyésztés közepes színvonalú volt. A gazdasági felszerelést az állatállomány tartásához szükséges istálló és a faluban néhány szecskavágó, a földmüvelésben a ló és tehénfogat, az eke, borona és henger, néhány helyen a vetőgép képviselte. A faluban 5 magán és 1 közösen vásárolt cséplőgép volt. A község társadalmi életére erősen rányomta a bélyegét a vagyoni helyzet. Az embert a vagyon alapján értékelték. Szavuk csak a jómódú gazdáknak volt. Gelybó András így emlékezik vissza: „A felszabadulás előtt egy gyűlésen felszólaltam az ellen, hogy a „fűbért" mindenkire kivessék anélkül, hogy használják-e a legelőt vagy sem. A válasz az volt, mit tudsz te még, minek pofázol bele. Ez csak egy eset, de a helyzet minden esetben így volt, ha a szegényebbek közül valaki bele akart szólni a dolgokba." Az elöljáróság tagjai, a Hangya és a Hitelszövetkezet vezetői mind a jómódúak köréből kerültek ki. Egy sem akadt közöttük a falu nincstelenjei és szegényparasztjai közül.