Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Össznépesség Ebből: kereső 2.181 792 1.389 2.517 788 1.729 eltartott Saját lakóházzal rendelkezők Házi cseléd, kereső Házi cseléd, eltartott 100 holdon felüli birtokos Kisbirtokos vagy bérlő Kisbirtokos, napszámos Mezőgazdasági cseléd, kereső Mezőgazdasági cseléd, eltartott 119 16 3 2 137 35 70 148 87 20 12 1 76 146 73 167 Látható a lakosság elszegényedése. A lakosság számához aránytalanul kicsi a lakóházak száma. A cselédség száma növekedett, a kisbirtokosok — napszámosok - arányszáma egy évtized alatt valósággal megfordult. Ez a helyzet hozta magával, hogy Valkó is bekapcsolódott a kivándorlásba, részint pedig a valkói parasztok lassan megindultak a budapesti gyárak felé. 1900-ban 39, 1910-ben 55 volt az iparosok száma. A kereskedelemmel foglalkozók száma 15-ről 5-re esett vissza. Az első világháborúba 404 ember vonult be katonának. Közülük 68 hősi halált halt, 41 hadiözvegyet és 45 hadiárvát hagyva maguk után. A világháború után, az őszirózsás forradalom Valkó életében is jelentős változásokat hozott. Az ezt követő tavaszon, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján a község kommunistái megalakították a Direktóriumot és megszervezték a Vörös Őrséget is. A Tanácsköztársaság bukása után az úgynevezett Nagyatádi-féle földreform során Valkón 394 ember jutott földhöz. A földosztás során először a vitézek kaptak földet, ami ezután fennmaradt, azt osztották szét a földnélküliek között. Felosztottak 608 kh földet a Schossberger uradalomból (ekkor az volt a földesuruk), amelyből a legtöbb hasznot az uraság húzta, mivel megváltási díj fejében magas árat kapott a szinte használhatatlan, rossz földjeiért. A két világháború között a község lakói legnagyobb részben apró magángazdaságokkal rendelkeztek, és azokon földműveléssel foglalkoztak. Sokan éves kommencióért cselédek az uradalomban, mások alkalmi napszámból éltek a módosabb középparasztoknál. Ezen kívül Budapest és környékén levő üzemekben és gyárakban keresték a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat. A törpebirtokosok egyre jobban elszegényedtek, eladósodtak, ezért földingatlanuktól meg kellett válniuk, amit a módosabb gazdák vásároltak meg tőlük. A szegények kétlaki életet éltek: részben ipari munkások lettek, részben paraszti munkát végeztek. A birtokviszonyok alakulását az 1935. évi statisztikai adatfelvételek mutatják.