Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Az elmondott eredmények 25 év küzdelmeinek kezdettől fogva, illetve 20 évig egy elnök volt részese, neki jutott a hőskor és az építés nyugodt időszakából egy néhány esztendő. Jelenleg mint pártmunkás az összevont községi és termelőszövetkezeti pártalapszervezet titkára. Most is tud mindenről, ami a gazdaságban és a faluban történik. A kezdeti időszakban fizikai munkával mutatott példát, később ezernyi gondja mellett is törődött a tagság sorsával, nem szakadt el azoktól, akikkel az első lépéseket megtette. Azóta két elnök váltotta egymást. A 25 év alatt összesen 3 elnöke volt a termelőszövetkezetnek. A szakember változás nem mutat nagyméretű változást. Főkönyvelője ezen idő alatt 4 volt, agronómusa 16 évig 1 volt és az utolsó két évben 2. Jelenleg a főkönyvelő és a főagronómus egyetemet végzett szakember. Az állattenyésztés területén 4 fő cserélődött. A jelenlegi nagy gyakorlattal rendelkező szakember. A szakgárda minőségi változást hozott a termelőszövetkezet utolsó éveinek gazdálkodásában. Jelenlétük biztosítékot nyújt a következő évek megalapozott fejlődéséhez. 11. Az utolsó szakasz társadalmi-gazdasági jellemzői Ha az utolsó szakasz időszakában próbáljuk elemezni a faluban végbemenő eddigi változást és az 1961-től bekövetkezett változásokat a társadalmi és gazdasági fejlemények — ezen túlmenően — a vezetés vonatkozásában, akkor a következőket állapíthatjuk meg: Az alapítók egy része már nyugdíjba vonult, a másik része nyugdíj előtt áll, de még mindig dolgozik erejéhez mérten és törődik a közös gazdaság dolgaival. De törődnek a régi — most már nyugdíjas — küzdőtársakkal is. Szép példája az egymásról való gondoskodásnak az, amit a rábacsanaki szövetkezeti tagok cselekszenek. Három éve létrehozták a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok nappali otthonát, ahol a munkában megfáradt tagok kipihenhetik fáradalmaikat. Kényelmes, szép épület áll rendelkezésükre, ahol olvashatnak, tévét nézhetnek és elbeszélgethetnek a falu múlt és jelen eseményeiről. Élelmezésükről is gondoskodnak, a napi kétszeri kiadós étkezést térítésmentesen a termelőszövetkezet biztosítja számukra. A régi tagok közül még jelenleg is vannak birgádvezetők, vezetőségi tagok és fegyelmi bizottsági tagok. Amelyik alapító tag még jól bírja fizikai erővel, segít kenyeres pajtásának elvégezni a munkát, ha ő már kevésbé bírja, hogy teljesíteni tudja a megszabott munkaegységet annak reményében, hogy nyugdíjba vonulásakor esetleg magasabb járandóságot kaphat. Az alapításkori pozitív szerepük már lanyhulóban van. Munka után szívesebben pihennek. Nem tudnak már ezernyi gondot vállaikra venni. A termelőszövetkezet vezetői a legnehezebb időkben is emberek tudtak maradni. A volt agrárproletárok saját falujukban, a viszonyaiknak megfelelő politikát folytattak és ezzel nemcsak falujuk, hanem az ország érdekeit is szolgálták. Az 1950-es években nem tudtak minden esetben a tömeges rendelkezések alól kibújni, de maguk módján segítettek a falu parasztjain akkor, amikor néha sorsuk embertelen volt és ők könnyítettek rajtuk. A termelőszövetkezet vezetőinek funkcióiknál fogva beleszólásuk volt abba, hogy az 50-es években akkor érvényben lévő rendelkezések szerint kik számítanak a kulákpolitika szenvedő alanyai közé. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy a dolgozó középparaszti réteget ez ne érintse és személy szerint emberekért szálltak harcba annak