Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

érdekében, hogy a középparaszti kategóriát megmentsék a rendelkezések és ezen túlmenően a túlzások hatásaitól. Ez a cselekedetük meghozta gyümölcsét 1956-ban és az utána következő időszakban, a szövetkezeti mozgalom további fejlődése korában. Minden időszakban alkalmazkodni tudtak a megváltozott viszonyokhoz, ők maguk is képesek voltak fejlődni a korral, a technikával. Az újat mint segítőt fogadták és azonnal hívévé váltak. A saját gépesítés korában több volt egyéni parasztból lett traktoros, majd később kombájnvezető. Képesek voltak elsajátítani az újat, a nehezebbet. Idejük a jelen időszakban jár le, amikor már fiatalok állnak a helyükre. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztésben dolgozókra is. A szarvasmarha- és sertéságazatban a nagyüzemibb viszonyok között kialakult új technológiát kellett elsajátítaniuk és legtöbbjük sikerrel vette ezt az akadályt is. A vegyszerekkel teljesen megbarátkoztak, most már értik és érzik hasznukat és szükségességüket. Az előbbi fejlődési szakaszokban még szívós szorgalommal, konok önhajszolással dolgoznak, hogy kijussanak a parasztiságból, az örökös szorgoskodásból. Megjelent előttük a remény, hogy ki lehet emelkedni egy rangosabb szintre. Ebben a folyamatban a családok egymást figyelik és utánozzák egymást. Az alapítók szívós munkájukkal könnyítettek anyagi helyzetükön, sok tapasztalatot szereztek és megteremtették a mai fiataloknak a könnyebb boldogulás útját. Az 196l-es évvel, amikor a falu egész parasztsága már egy közös gazdaságban dolgozott, új alapokkal indulhattak a nagyobb lépések megtételére. Voltak ugyan tulaj donelleni vétségek, elégedetlenségek ebben az időszakban, de már a későbben belépőknek is bizalmuk volt a termelőszövetkezethez és érdeklik is őket annak problémái úgy, hogy többet dolgozhassanak és többet kereshessenek. Ez a tény viszont már nagyobb biztonságot jelentett az üzemszervezés számára. Csodálkozni lehet a falu gazdálkodásának dinamikáján. Törekszenek az emberek, bár az is igaz, hogy a régi és új lehetőségek között nagy a különbség. Elérkezett számukra az, amire azelőtt talán vágyakozni sem mertek. Ez a felfelé törekvés nemcsak kitörés a régi paraszti életből, hanem verseny is egymással. Egy irányba indult és emelkedett a falu az indulási helyzet különbségei szerint, illetve már ettől függetlenül az új munkaköri és kereseti viszonyok szerint is átrétegződve. Míg azelőtt a föld és porta nagysága rangsorolta az embereket, most már a jól végzett munka és az utána szerzett jövedelem a meghatározó. A közös és háztáji jövedelem nagysága rangsorolja az embereket és ez lakásokban, lakásberendezésekben, öltözködésben, személyautóban és a takarékbetétkönyv állományában jut kifejezésre. Ezzel a különbséggel van már dolga a szövetkezetnek, már ezzel együtt kell léteznie, erre kell épülnie és közben ezt szolgálja, ha akarja, ha nem. A mezőgazdasági nagyüzem ilyen folyamat kellős közepén válik egyre fizetőképesebbé, és nemcsak munkaerőt nyer az emberekben, hanem a munkaszeretet bázisát is. A termelőszövetkezet már válogathat is az emberekben, megszabhatja kit mivel foglalkoztat, kit hova helyez és így beavatkozik a falu életébe. Már az első lépéseknél a termelőszövetkezet vezetése szerencsésen nyúlt a faluhoz, felfedezte a pozitív erőket és a gazdaságfejlesztés szolgálatába állította őket. Olyan életszínvonalat ígért és teremtett meg, amely a szövetkezet érdekében a maximális energia kifejtését kérheti cserébe és most már az idősebbekkel és egymással szemben is