Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

18. táblázat. A legfontosabb növények átlagterméseinek alakulása 1959. 1960. Megnevezés /kh Őszi búza 13,7 13,0 Tavaszi árpa 11,5 18,2 Őszi árpa 11,9 18,5 Kukorica 15,7 22,5 Cukorrépa 130,0 207,0 Burgonya 100,0 57,7 Lucerna 24,2 30,0 Vöröshere 21,0 15,6 Silókukorica 230,0 245,0 A legfontosabb növények átlagtermései ingadozóak. Ennek ellenére nem maradtak el az akkori országos átlagtól, sőt ezen belül előkelő helyet foglaltak el. Az ingadozás oka, hogy 1959-ben az első közös gazdálkodási évben félig tagosított területeken gazdálkodtak. Az őszi kalászosok zömét még kisparcellákról takarították be és ennek hatása az 1960-as évben érződött. A tavaszi vetésű növények túlnyomó része szerves és műtrágyát kapott, ezek termésátlaga már biztatóbban alakult. A termelőszövetkezet fejlődése harmadik szakaszának jellemzője, hogy a község termelőszövetkezeti község lett, a falun belül még egy szövetkezet alakult. A második szövetkezet is elkezdte gazdálkodását. Kialakította munkaszervezetét, az új telephelyen beruházásokat végzett, vagyis két év alatt a nagyüzemi gazdálkodás legalapvetőbb feltételeit megteremtette. Ezek ellenére termelési színvonala emelkedő tendenciájú és jó alapul szolgált ahhoz, hogy a két szövetkezet együtt gazdálkodhasson. Elsősorban nem is a gazdálkodással volt probléma, hanem az új termelőszövetkezet új tagjaival. Példázza ezt egy 1961, január 25-én felvett jegyzőkönyv a Rákóczi Termelőszövetkezet közgyűléséről, amikor az évet lezárták és az egyesítés megtörtént. A Rákóczi Termelőszövetkezet egy tagja elmondja: „A Kossuth tagok már viszik a trágyát, amikor a Rákóczi tagok még talpon sincsenek. Mit tett a szövetkezet vezetősége, hogy e fogyatékosságot felszámolja? A Kossuth Termelőszövetkezet 12 éves tapasztalattal rendelkezik..."