Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

a közös gazdálkodásból származó jövedelem és a háztáji gazdálkodásból származó jövedelem. A közös gazdálkodásból származó jövedelem nagyságát elsősorban a közös gazdálkodás színvonala, másodsorban a közös munkában való részvétel nagysága határozza meg. A „Kossuth" termelőszövetkezet tagságának jövedelemviszonyai, általános életkörülményei általában kedvezően alakultak, bár a közösből származó jövedelem nagysága az átszervezést követő években még nem volt kielégítő. Mégis, ha az egyéni gazdálkodás jövedelemszerzési lehetőségeit, azok felhasználási módját összehasonlítjuk a szövetkezeti tagok jövedelmével, azt tapasztaljuk, hogy a tagok kedvezőbben ítélik meg az utóbbi helyzetüket. Ennek magyarázatára vannak objektív okok — a jövedelmeket közvetlenül vagy közvetve befolyásoló tényezők — és vannak szubjektív okok is — nem egyénileg, hanem közösen viselik a kötelezettségeket, tehát közvetlenül nem érzik a terheket — A tagság jövedelmét, életkörülményeit közvetve befolyásoló fontosabb tényezők a következők: 1. Az új termelési viszonyok között lényegesen megnövekedett a társadalmi juttatások aránya. Minden szövetkezeti tag társadalombiztosításban részesült, az ingyenes egészségügyi ellátás következtében csökkent a kiadás, ugyanakkor nyugdíjat, illetve járadékot, a fiatalabbak családi pótlékot kaptak. 2. A nagyüzemi termelés kialakítását szorgalmazó állami támogatások — árkedvezmények, nagyüzemi felárak stb. — közvetve növelték a szövetkezeti tagság személyi jövedelmét. 3. Az egyéni gazdálkodással járó üzemeltetési, pótlási és fejlesztési kiadások alól mentesültek, sőt a közös termelésre alkalmas eszközök, felszerelések után 1 —4 évig a törlesztés révén pénzbevételhez jutottak. 4. Közvetlenül mentesültek az adófizetési kötelezettség alól, ugyanakkor a közösbe adott földterület után földjáradékot kaptak. 5. A háztáji termelésből származó bevételeket lényegesen kevesebb adó terhelte, a termékekkel pedig szabadon rendelkeztek. Közvetve viszont csökkentette a tagság személyi jövedelmét — a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit biztosító felhalmozások nagysága, — a szabadpiaci forgalom csökkenése, mivel a termelőszövetkezet a termelt áru, legnagyobb részét állami és szövetkezeti szervek útján értékesítette. A termelőszövetkezet első évének eredményei kedvező hatással voltak a tagságra. Megnyugodva és bizalommal tekintettek a közös jövő elé. A közösen végzett munka „becsületét" növelte a szocialista jövedelemelosztás rendszerének következetes alkalmazása: „egyenlő munkáért egyenlő jövedelem", valamint a helyi adottságok figyelembevételével kialakított munkaszervezeti formák. Már az alakulás évében a növénytermesztési dolgozókat egy brigádba szervezték; a brigádon belül 12 munkacsapat dolgozott. Külön munkacsapatban dolgoztak a fogatosok, az állattenyésztők és az építők. A létrehozott munkaszervezeti formák az első év végére „összerázódtak" és a következő évet már szervezettebben kezdhették el. A szervezetten és közösen végzett munka nagy hatást gyakorolt a szövetkezeti tagság tudatára, sőt életformájának változására is. Ha néha lassan is, de megtanulták a mások munkájának