Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

részének kifizetését is csak hitel igénybevételével tudták biztosítani. Ez nemcsak litkei sajátosság volt, hanem országos tendenciaként érvényesült, és itt már előre vetette árnyékát az eladósodás veszélye. A termelőszövetkezet 1962. december 31. hitelállománya ezer forintban a következő volt: középlejáratú beruházási hitel 259 hosszúlejáratú beruházási hitel 1258 középlej .jószágvásárlási hitel 338 beruházási jellegű hitel összesen: 1855 középlejáratú termelési hitel 67 Összesen: 1922 A hitelesedékesség alapján az 1 kh mezőgazdaságilag művelt területre jutó évi hitelteher 230 Ft, ugyanez 1 szántóegységre 317 Ft. Ha számításba vesszük azt, hogy ebben az időszakban a termelőszövetkezetek az elhasználódott állóeszközök pótlására nem képeztek pénzügyi fedezetet, akkor a pótlási igény és a hitelteher együttes összege a fenti területegységekre már 393 Ft, illetve 542 Ft lenne. Ez az összeg az 1962. évi zárszámadás szerinti részesedés százalékában mintegy 49% lenne és ezt a terhet az adott termelési színvonal mellett nem bírja el az üzem; fizetésképtelenné válik, ami a mérleghiányban jelentkezik. A korszerű nagyüzemi növénytermesztés kialakításának elengedhetetlen feltétele a gépesítés színvonalának növelése, valamint a termőföld termőképességének fokozása. A szocialista átszervezést követő években a mezőgazdaság erő-és munkagépállománya döntő súllyal a gépállomásokon koncentrálódott. Az adott termelési és üzemi viszonyok között ez a forma volt a legelőnyösebb, mivel a viszonylag kisszámú és a helyi adottságoknak nem mindig megfelelő összetételű géppark gazdaságos kihasználása csak így volt megoldható. Az átszervezést követően a termelési és üzemi viszonyok kialakításában, a korszerű nagyüzemi módszerek elterjedésében a gépállomások rendkívül fontos szerepet töltöttek be. A kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetek sem gépekkel vagy azok beszerzéséhez szükséges anyagi eszközökkel, sem a nagyüzemi viszonyoknak megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkeztek. A gépállomások szerepét és jelentőségét növelte az a tény, hogy nemcsak gépi szolgáltatásokat végeztek a termelőszövetkezetek részére, hanem megtanították a parasztságot a korszerű termeléstechnológiai módszerekre. A gépállomási rendszer sok előnyén kívül rövid időn belül jelentkeztek annak hiányosságai, illetve hátrányai is. A termelőszövetkezet elnöke ezeket a következőkben foglalta össze: „A gépi munkák mennyiségére vonatkozó szerződéskötés, az erő- és munkagépek előre történő igénylése, a teljesítmények mennyiségi és minőségi igazolása nagyon bürokratikussá tette az egészet. Az üzemi munkaszervezésünket nagyon sokszor megzavarta, hogy a beígért gép nem jött