Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Rendkívül termékeny tudós volt, 1870. és 1905. között 874 dolgozata jelent meg. Munkásságával új gondolatokat hozott a növényfajok keletkezése és a növénytársulások fejlődésmenete területén. 11. A község gazdasági- társadalmi viszonyai a II. világháború előtt A XIX. században a magyar mezőgazdaságot a nagybirtok túlsúlya jellemezte. Az ország lakosságának nagyobb része közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságból élt. Érthető tehát, ha a lakosság tudatában a föld - mint a gazdálkodás és a megélhetés alapvető tényezője — nagyon fontos helyet foglalt el. Minden ember törekvése a földszerzésre irányult. A nagybirtokos főnemesség, a középbírtokos nemesség a saját földtulajdona növelésére szinte minden eszközt igénybe vett. A földszerzési vágy élt a nincstelen jobbágyság körében is; a föld jelentette a hatalmat, a függetlenséget, a társadalmi elismerést és a gazdasági jólétet. A földszerzés 1848-ig csak kevesek számára volt lehetséges. A főnemes és a nemes születése révén juthatott földhöz vagy szolgálata elismeréséül a királytól kapta ajándékul. 1848 után megváltozik a földszerzés lehetősége. A francia és egyéb forradalmak hatására Magyarországon is megszűnnek a nemesi kiváltságok és a jobbágyság felszabadul. Az öröklés és a születés révén szerzett kiváltságok ugyan továbbra is megmaradnak, de megszűnnek az uralkodóházi ajándékozások. A földbirtokosok egy része nem tudott lépést tartani a gazdasági fejlődéssel, eladósotott és kénytelen volt birtokától megválni. A föld — mint a mezőgazdasági termelés alapvető eszköze — adás-vétel tárgya lett és ez lehetőséget nyújtott arra — legalábbis elvileg—, hogy a felszabadult jobbágyság földhöz jusson. A felszabadult jobbágyság többsége a meglévő gazdasági kényszer hatására helyben marad. Egy részük szolgálati szerződést kötött a földesúrral, ebből alakult ki az uradalmi „cseléd"-ség rendszere. — Munkakörük ugyanazon beosztásban egy évre meg volt határozva. A munkavégzés során állandó alsó- és felsőirányú vezetést kaptak. A volt uradalmi cselédség társadalmi-gazdasági helyzetéből adódott, hogy a felszabadulás után viszonylag a legkönnyebben alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezés aktív kezdeményezői voltak. A község társadalmi- gazdasági életében — az ország más területeitől eltérően — nem alakultak ki éles ellentétek. Kisebb vagyoni különbségek ugyan voltak, de ezek nem jelentették az egyes rétegek társadalmi elkülönülését. A lakosság a község vezetőit ugyan tisztelte, de a nagyobb gazdaság nem jelentett egyben nagyobb elismerést is. Elismerték a többet tudó, jobb termelési eredményeket elérő gazdákat, de nem irigyelték. Feltehetően hozzájárult ehhez a kedvező helyzethez az a tény, hogy a földnélküliség, a cselédkorszak hosszabb időn át érvényesült, mint az ország más vidékein, valamint a terület kedvezőtlen természeti adottságai, amelyek sem időben, sem térben nem tették lehetővé a nagy vagyonkülönbségek kialakulását.