Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

összehívása eléggé nehézkes, a zárszámadó közgyűlésen küldötteket választanak. Küldöttértekezletre évente 6—8 alkalommal kerül sor. Vezetőségi értekezletet 8—10 alkalommal tartottak. Szabályosan működtek a különféle választott bizottságok is. Az ellenőrző bizottság munkája azonban nem egy esetben formális, hiszen tagjai a gazdálkodás egészének menetét nem ismerték, ellenőrző tevékenységük többnyire egyes részletkérdésekre korlátozódott. A fegyelmi bizottságnak legtöbb dolgot a közös tulajdon elleni vétség adott, de különösen a kezdeti időben a közös munkából való igazolatlan távolmaradás is gyakran szerepelt üléseik napirendjén. A brigádvezetők közül néhányat már az első év tapasztalatai alapján leváltottak engedékeny, elvtelen magatartásuk miatt, de többségük fokozatosan felnőtt a feladatokhoz. Az alsóbb szintű vezetők és választott bizottságok tapasztalatlansága, egyikük-másikuk vezetői képességének hiánya miatt aránytalanul sok munka nehezedik a fővezetőkre, energiájukból igazán csak a napi szervezési feladatok ellátására futja. A munkaszervezeti egységek a növénytermesztésben az inkább munkacsapat létszámú brigádok maradtak, külön brigádot alkottak a kertészetben, a szőlészetben és az állattenyésztésben dolgozók; önálló építő- és gépes brigád dolgozott. A növénytermesztő brigádok további munkacsapatokra már nem tagolódtak, vezetőik áttétel nélkül, közvetlenül a főágazati vezetőnek tartoztak beszámolási kötelezettséggel. A brigádok — inkább munkacsapatok — létszáma nem volt kötött, ki-ki saját belátása szerint választotta meg azt az egységet, amelyben dolgozni akart. Ezidőtájt elég általános volt a növénytermesztésben a részesművelés. Termelőszövetkezetünkben ezt a művelési formát eredeti tiszta formájában nem alkalmazták, nem tette indokolttá a bőséges munkaerőellátottság, de leplezettebb formában azért megtalálható. 1961-ben vezették be az eredményességi munkaegység és prémium szerinti díjazást, a kapásnövények családi művelésbe adását. Első lépésben ez a díjazási forma bizonyos munkaegység jóváírást jelentett a tervezett termés után, a terven felüli többletnek pedig bizonyos százalékát prémiumként kapták meg a tagok. Kukoricából pl. ebben az évben 30 q/kh csöves kukorica volt a terv. A tervezett mennyiség minden mázsája után 0,4 munkaegységet írtak jóvá, a terven felül termett kukoricának pedig 40%-át prémiumként adták a tagoknak. A premizálási rendszer továbbfejlesztését, az elszámolás egyszerűsítését jelentette a kapásoknál az a változtatás, hogy az illető növény 1 kh-jának növényápolási és betakarítási munkáiért meghatározott munkaegységet írtak jóvá és a termés ugyancsak meghatározott százalékát prémiumként osztották ki. A kukoricánál ez a forma azt jelentette, hogy 1 kh növényápolási és betakarítási munkálatért 10 munkaegységet írtak jóvá és a termés 10%rát adták prémiumként. A szőlészetben és a kertészetben az árbevételtől függően mozgott a részesedés. A brigádok a terv eléréséig a termelési érték minden 100 Ft-ja után 1-0,8 munkaegységet kaptak, a terven felüli bevételnek pedig 10%-át. Az egyszerűsítési törekvések eredményeként a terven felüli prémiumot megszüntették és az árbevételnek egységesen 40—45%-át