Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

miatt csak a termelési tervet tudták teljesíteni. Az árbevétel a korai termékek kiesése miatt elmaradt a tervezettől. A szőlő- és gyümölcsterület nagyobbrészt szórvány, nagyüzemi ágazat kialakítását még csak tervezik. d) Munkaerőgazdálkodás és jövedelem A termelőszövetkezet taglétszáma az átszervezés során 82 főről 604 főre emelkedett (439 férfi és 165 nő). A tagság kor szerinti összetétele 1960-ben a következő volt: 20 éven alul 32 fő 5,4% 21-27 év között 26 fő 4,4%, 28-40 év között 66 fő 10,0 % 41-50 év között 102 fő 17,0% 51-60 év között 129 fő 21,6% 61-65 év között 50 fő 8,4 % 66-70 év között 82 fő 13,7% 70 éven felül 117 fő 19,5% Összesen: 604 fő 100,0% 60 éven felüli volt a tagságnak 41,6%-a, 50 éven felüli 63,2%-a. A kor szerinti összetétel tehát — az országos helyzettel megegyezően — eléggé kedvezőtlen volt. Már az első évben is 130 idős és rokkant tagnak kellett járadékot fizetni. Nehezítette a helyzetet a tagság jelentős részének a közöshöz való nem kielégítő viszonya is, amiről az átszervezéssel kapcsolatos társadalmi problémák tárgyalása során szóltunk. Mindent egybevetve mintegy 430 fő vett részt rendszeresen a közös munkában. Amint már említettük, a hagyományos munkaegység szerinti díjazás sem bizonyult megfelelő húzóerőnek, de a brigád- és munkacsapatvezetők sem rendelkeztek a kellő gyakorlattal és a közös gazdaság érdekeit elsősorban szem előtt tartó elvi szilárdsággal. Közülük többet le is váltottak az év végén. Már a kezdő évben bevezették és később meghonosodott gyakorlattá vált, hogy ki-ki maga választotta meg munkacsapatvezetőjét. Az emberi kapcsolatok szilárdításában — az üzemi demokrácia szélesítésével — ez a gyakorlat kétségkívül pozitív szerepet játszott. Egyúttal azonban utat nyitott a népszerűség hajszolás előtt is, ami az említett lazaságok kialakulását is elősegítette. A vezetőség ezeket a hibákat csak szívós következetességgel tudta korrigálni. A munkaszervezetet nem a köztudatban élő brigádszervezet jellemezte sem most, sem a későbbiekben. A szervezeti egységek ugyanis kisebbek voltak, mint amekkorát általában brigádként emlegetünk. A zöldségtermesztésben - zárt egység lévén - „brigád létszám" (30-40 fő) alakult ki, úgyszintén a szőlőtermesztésben is, de az egyéb területeken 15-20 fővel tevékenykedő munkacsapatok vezetői a főágazati vezetőknek tartoztak közvetlen beszámolási kötelezettséggel. Ez a munkaszervezet - mivel a tagok saját elhatározásuk