Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

alapján léptek egyik vagy másik munkacsapatba — biztosította a munkavállalás demokratizmusát, de határozottan szolgálta a centralizmust is, mert a főágazati vezetők közvetlen kapcsolatban voltak a végrehajtó egységekkel, illetve azok vezetőivel. Sajátos megoldás kétségkívül, de a későbbiekben célravezetőnek bizonyult. A teljesített munkaegység 132 618 volt, kereken ötszöröse az 1959. évinek. Kisebb mértékben növekedett, mint a terület, tehát látszólag munkaegységhigítás nem történt. A munkaegységhigítást azonban nem a számszerű eltérések tükrözik, hanem a munka minősége, amit a termésátlagok jeleznek. A „terület-teljesítmény" ugyanis megvolt vagy legalábbis jóváírták,- de valós teljesítmény sok esetben nem állt a jóváírás mögött. A munkaegység előző évihez viszonyított értékcsökkenése ellenére — amely, mint már említettük, az 1959 évi 54 Ft-ról 39 Ft-ra esett - gondosan ügyeltek a földjáradék kifizetésére, amely az aranykoronánkénti 5 kg búza ellenértéke: 10,4 Ft volt. Az 5,5 millió Ft-os tagsági évi részesedés 1 tagra 9 105 Ft, 1 dolgozó tagra 11 702 Ft volt. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem az előző évihez viszonyítva 44%-kal csökkent, ami főként a régi tagokat sújtotta. A vezetés színvonala a megnövekedett feladatokkal párhuzamosan megemelkedett. Elnöknek hazahívták a hajdani alapító tagot, Györe Sándort, aki ekkor már nemcsak államigazgatási gyakorlattal — és ennek következtében jó személyi kapcsolatokkal — hanem levelező úton megszerzett agrármérnöki oklevéllel is rendelkezett. Mivel a nagy forradalmi átalakulások sikere a szubjektív és objektív adottságok együttesét tételezi fel, a „Kossuth" elért eredményei, társadalmi pozíciója nem kis mértékben az ő emberi kvalitásainak köszönhető. A termelőszövetkezetek fejlődésének megszilárdulási szakaszában ugyanis még nem a szakmai hozzáértésé az uralkodó szerep — habár kétségtelenül az is kell — hanem azoké a vezetői tulajdonságoké, amelyekkel egy heterogén, magatartásában a közömböstől a pozitív és negatív előjelű fanatikusig mindenkit csatasorba tud állítani a közös cél érdekében, meleg szívvel, hideg fejjel és tiszta kézzel képes kormányozni a gondjaira bízott közösséget. Ezekkel a vezetői tulajdonságokkal tudta megnyerni a tagság többségét, ezek kontrollja alatt tartotta vezető munkatársait is. Hathatós segítségként tevékenykedett mellette elnökhelyettesi funkcióban a „kis" „Kossuth" volt elnöke, akiről már több ízben megemlékeztünk. Konkrét helyzet- és emberismeretével, aki a termelőszövetkezeti mozgalom egyik névtelen katonájaként a legnehezebb körülmények között is példásan helytállt, az ellentétek elsimításában, a szélsőséges kedélyhullámzások mérséklésében a mellőzöttség érzésének legkisebb jele nélkül fáradhatatlanul tevékenykedett. A vezetők személyi tulajdonságai azonban bármennyire is meghatározók egy közösség életében, önmagában nem elégségesek. Az eredményes tevékenység feltétele, hogy széles bázisra támaszkodhasson. Ez a bázis elsősorban megint csak a párttagság volt, amely létszámát tekintve is szépen gyarapodott. 1960-ba'- 25 tagja volt a pártnak - a dolgozó tagságnak nem egészen 6%-a — 1970-ben viszont (az egyesülés előtt) 62-re emelkedett a párt tagjainak létszáma (41 férfi, 21 nő), amely a dolgozó tagság 12,2%-át tette ki. A pártszervezet és a termelőszövetkezet vezetősége közötti kapcsolat mindig jó volt, azaz a lényeges kérdésekben mindig egyetértés uralkodott közöttük. A pártszervezet az 1960-as évek első felében elsősorban gazdasági tevékenységet fejtett