Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
Az álló- és forgóalapok, valamint a vagyon és gazdálkodási eredmény növekedése azonban nem arányos sem a terület, sem a taglétszám növekedésével, ami értelemszerűen visszahat a termelés eredményeire, illetve jelzi azokat, de eldönti a jövedelem nagyságát is. Az úttörők tehát az 1950-es évek erkölcsi áldozatai mellé meghozták az anyagiakat is. c) A termelés eredményei és a legközelebbi célok A termelés eredményeit összevontan tükröző árbevételi tervet az első évben csak mintegy 70%-ra tudták teljesíteni, a kiadások azonban csak az állattenyésztésben voltak a tervezettnél kisebbek, a szándékolt hízóalapanyag vásárlás elmaradása miatt. A növénytermesztés tervezése során nyilvánvalóan nem vették figyelembe a kisparcellás művelés miatti heterogenitást és a termésátlagokat úgy irányozták elő, ahogyan azok a „kis" „Kossuth" korábbi eredményei alapján elvárhatóak voltak. Az irreális tervezés, a kedvezőtlen időjárás és különféle szervezési hibák miatt kereken 1 millió Ft-tal lett kevesebb a növénytermesztésből származó bevétel a tervezettnél: 4,8 mülió Ft helyett 3,8 millió Ft. A növénytermesztés szerkezetét igen erős elaprózottság jellemezte (a főzelékféléken kívül mintegy 18 növény termesztésével foglalkoztak), de emellett szerkezeti aránytalanságok is voltak. Az akkori technikai felszereltséghez mérten az aránytalanul nagy kukorica vetésterület (27%) betakarítását nem tudták időben elvégezni (december végéig elhúzódott), a 8%-ot meghaladó gyök-gumós vetésterületi arány mellett kenyérgabonát viszont a szántóterületnek csak 21%-án termesztettek, amelyből a tagság kenyérgabona igényét csak a szerződéses kötelezettség rovására tudták kielégíteni. A betakarítási veszteségek mellett súlyos tárolási veszteség is érte a termelőszövetkezetet. Mintegy 100 vagon kukoricát prizmában tároltak, a prizmák viszont beáztak és kicsíráztak. A kiválogatás — a mennyiségi veszteségen felül - 1000 munkaegységébe került a gazdaságnak. A talajelőkészítés is sok kívánnivalót hagyott maga mögött. Az átszervezés elhúzódása miatt mindössze 760 kh őszi mélyszántásuk volt (egy évvel később ennek a kétszerese), ami erősen belejátszott a tavasziak terméseredményébe annál is inkább, mert a nyár aszályos volt. A tagság közvetlen anyagi érdekeltségét nem biztosította a hagyományos munkaegység szerinti díjazás, ami visszahatott a munkafegyelemre. Egyes munkacsapat- és brigádvezetők sem álltak hivatásuk magaslatán, a könnyebb ellenállás irányába haladtak, azaz a közös érdeket alárendelték közvetlen beosztottjaik egyéni érdekének, elvtelenül engedtek kérés-követeléseiknek. A növénytermesztés műszaki bázisát kihelyezett traktoros brigád szolgáltatta, végzett munkájukról az egykorú elnöki beszámoló elismeréssel szól. Az állattenyésztésben állomány-, férőhely- és takarmányproblémák egyaránt jelentkeztek. Kezdetben a takarmány volt kevés, majd az új termés betakarítása után a szükséges férőhely hiányzott. Az év végi létszám a következő volt:
