Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

1951 1952 1953 Szilva Zöldség kg kg kg 0,50 0,10 0,12 0,27 0,22 Készpénz 1 munkaegység értéke Cukor Must liter Ft Ft 0,32 0,17 7,92 17,98 0,12 0,08 5,24 9,30 27,00 Az értékszámítások megbízhatatlanságát elég jól példázzák az 1951. és 1953. évi sorok. Nem nehéz megállapítani, hogy 1953-ban 1 munkaegység értéke kevesebb volt, mint 1951-ben, hiszen a természetbeni részesedés minden termékből kevesebb lett, amit reálisan nem ellensúlyozhatott két új termék belépése (takarmányrépa és zöldség) és a minimális készpénznövekedés. Eléggé nyilvánvaló a szépítési szándék, de az egy tagra jutó mintegy 300 munkaegység mellett az akkori viszonyokhoz mérten nagyon is elfogadható jövedelmi színvonalnak foghatjuk fel — 1952. évet kivéve — a 6—8 ezer Ft körüli közösből származó jövedelmet, különösen ha figyelembevesszük, hogy a kötelező beadás eltörlése után sem tudott az átlagos feltételek között gazdálkodó 10—15 kh-as középparaszt földjáradékot realizálni, és 10 órás munkanapja — ami személyes szükségletének fedezésére maradt — 30 Ft körül értékesült (az Agrárgazdasági Kutató Intézet által 1957-59-ben szervezett és feldolgozott kisgazda számtartások adatai szerint). Ebből az egyszerű tényből is megítélhető a nagy paraszti tömegek ökonomikus megfontolást mellőző ragaszkodása a saját tulajdonhoz és rávilágít az úttörők nehéz erkölcsi helyzetére, hiszen általában nem is közömbös, hanem ellenséges gyűrűként fogta körül őket az egyéni parasztok tömege. A „Kossuth" helyzete azonban ebben a vonatkozásban némileg kivétel. A közvetlenül szomszédos középparasztokkal jó viszonyt tudtak kialakítani. Az egyéni parasztok szükség esetén kisegítették a termelőszövetkezetet (betakarításnál), amit természetesen „visszaszolgáltattak". A termelőszövetkezet gépet, vetőmagot adott kölcsön az egyéni gazdáknak. A termelőszövetkezet megalapításában, szervezeti megszilárdításában kiemelkedő szerep hárult a kommunista párt tagjaira, illetve a pártszervezetre. (A községbeni pártélet aktivitására misem jellemzőbb, mint hogy már a felszabadulást megelőzően megalakult az MKP illegális szervezete.) A 11 alapító tag közül öten az MKP, illetve MDP tagjai voltak. A zömében volt agrárproletárokból alakult pártszervezet értelemszerűen mindig az élen járt a párt programjának megvalósításában, jóllehet a kezdet kezdetén a párttagok soraiban is volt némi bizonytalanság a termelőszövetkezettel szemben. Magától értetődőnek kell vennünk egyikük-másikuknak a földhöz való ragaszkodását is. A kezdeti bizonytalankodás után azonban szilárd, a termelőszövetkezeti mozgalom sikerében bízó, aktív erővé vált a pártszervezet, amelynek tagjaira a vezetőség mindig biztosan támaszkodhatott a kevésbé „népszerű" feladatok megoldásában is. Ebben az időszakban Társadalmi viszonyok