Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

például kétszer is tagosítottak. A tagosítás mindig és mindenütt szélsőséges kedélyhullámzásokkal járt. Az ellentétek elsimítása, a józan kompromisszum megteremtése a párttagság agitatív munkája nélkül szinte elképzelhetetlen lett volna. Már ebben az időszakban jellemezte a termelőszövetkezetet a fiatalsággal való megkülönbözetett törődés. Anyagi erejéhez mérten mindig támogatta a fiatalok kulturális és sportigényeinek kielégítését, amivel sikerült őket a termelőszövetkezethez kötni. Mindamellett ebben az időszakban a gazdasági nehézségek határozták meg elsődlegesen a termelőszövetkezet belső helyzetét, a minden irányú konszolidálódás az 1950-es évek végéig váratott magára. Összefoglalva az első fejlődési periódus jellemzőit, a következő megállapításokat tehetjük: a) Nehéz gazdasági körülmények között is meglepően gyorsan megerősödött ez a kis gazdaság, amit bizonyít az is, hogy sem területe, sem taglétszáma nem csappant meg akkor sem, amikor a kilépésnek vagy feloszlásnak adminisztratív akadálya nem volt. Ennek valószínű oka a viszonylag jó gazdálkodási eredményen kívül, hogy a tagság kizárólag agrárproletárokból és 1—2 kh-as félproletárokból verbuválódott és az önkéntesség elvét nem sértették meg. Igaz, hogy állandóan voltak ki- és belépések, de rövid néhány év alatt kialakult egy szilárd mag, amely a csoportot összetartotta. b) Felszereltségüket tekintve majdnem a nulláról indultak. A hitelből és saját akkumulációból létrehozott állóalapok — ha a gazdaság méreteit figyelmen kívül is hagyjuk - a gazdálkodásnak csak az elemi feltételét jelentették, ezért eredményként könyvelhető el, hogy versenyképesek voltak az egyéni gazdaságokkal, de ebben a szakaszban fölényről még nem beszélhetünk. c) Magasabb képesítéssel rendelkező szakemberük nem volt, a vezetők valójában a feladatokkal együtt nőttek, gyarapodtak szakmailag is és vezetőképességüket tekintve is. Mindent egybevetve az évtized közepén jól megalapozott kis gazdasággal állunk szemben, a megszilárdulási szakaszt lezártnak tekinthetjük. 2. 1955-59 közötti időszak A termelőszövetkezeti csoport taglétszáma és területe lényegesen csak 1959 őszén - az átszervezés megindultával — változott. Időközben is volt kisebb-nagyobb mozgás. Évente belépett 10—50 tag, nagyobb részük föld nélkül, de kilépő is szép számmal akadt, ezért a dolgozó tagok létszáma 1954-től 1959-ig mindössze 13 fővel gyarapodott. (Az 1959. évi átszervezés létszám- és területnövelő eredményeit itt természetesen nem vehetjük figyelembe.) Lényegében ugyanezt mondhatjuk a terület változásáról is. Az 1959. évi zárszámadáson ugyan már 3 600 kh közös területről és 593 tagról beszélnek, de a gazdasági év során 75 tag összesen 626 kh-at művelt meg. A termelés feltételeinek alakulása és a termelés szerkezete A föld minősége és a művelési ágak aránya a területmozgás ellenére sem változott. Annál jelentősebb volt a vagyoni helyzetben bekövetkezett változás, ami megmutatkozott a termelési eredményekben is.