Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A közös és az egyéni érdek összeegyeztetésének, a magántulajdonhoz való viszony megváltozásának, a társadalmi és személyi tulajdonhoz való szocialista viszony kialakulásának fontos fokmérője a munkafegyelem alakulása. A termelőszövetkezetben az első években a legtöbb problémát a munkafegyelem megsértése okozta. Kezdetben a tsz vezetősége sem lépett fel kellő eréllyel a munkát megtagadó tagokkal szemben. Már korábbról ismeretes, hogy több mint másfélszáz volt az olyan tagok száma, akik egy munkaegységet sem teljesítettek. Jelentős részük elment az iparba vagy más népgazdasági ágakba. Távollétük demoralizálólag hatott az itthon maradottakra. Szinte minden napos volt a követelés, hogy „hozzák vissza azokat, akik aláírtak és eltávoztak a mezőgazdaságból. Nem műveljük a földjeiket". És az első két évben tényleg csak ímmel-ámmal dolgoztak sokan. Az első zárszámadási jegyzőkönyvből olvashatjuk: „A növényápolási munkák elvégzése nem ment simán. A tagságunk jelentős része a közös munkától elzárkózott és. mondhatjuk nyugodtan azt is, hogy az ellenség világosabban látta azt a tényt, hogy a termelőszövetkezet léte vagy nem léte a növényáplási munkákon múlik vagy bukik. Az ellenség jobban agitált, mint a szövetkezet vezetősége." Ugyanebben a jegyzőkönyvben olvashatjuk a következőket: „A tagság egy része, aki részt vett a közös munkában, azon volt, hogy a munkaidőt eltöltse, de nem teljesítette azt, ami elvárható volt tőle." A szövetkezet vezetősége csak 1961 szeptemberében kezdett nyilvánosan is fellépni a lelküsmeretlenül dolgozókkal szemben. Az 1961. szeptember 6-i közgyűlés jegyzőkönyvében találtunk első ízben az elnök beszámolójában neveket, akiknek hanyag munkájuk miatt elmarasztalását kéri a közgyűléstől. Itt fordul elő első ízben névszerinti dicséret is. A munkafegyelemben 1962-ben jelentős változás állt be. A változáshoz nagyban hozzájárult az, hogy az év elején a vezetőség már határozottan lépett fel a munkafegyelem megsértőivel szemben. A hanyagságból vagy gondatlanságból eredő károkat megfizettette a károkozókkal. Nagyon nagy jelentőségű tény volt az is, hogy az 1961-es év végén 31.— forintot fizetett a szövetkezet munkaegységenként. A zárszámadási közgyűlés jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk Pintér Gy. Mihály elnök beszámolójában: „Mondanom sem kell, hogy a tagok munkához való viszonya az előző évhez viszonyítottan javult. Tagjaink kezdték belátni, hogy az ő munkájuk vezethet a kitűzött célhoz. Kezdték érezni, tudni, hogy az út, amelyet járnak helyes, célravezető, amelyen keresztül az eddiginél szebb, gondoktól mentesebb élet is elérhető." Majd így folytatja: „Az idei évnek többet kell adnia, mint az előzőknek ahhoz, hogy tagjaink hite és bizalma tovább erősödjön, bízzanak az újban és megukévá tegyék a közös gazdaság előnyeit." Az 1962-es gazdasági évről szóló beszámolóban a tagság munkához való viszonyát illetően az elnök így nyilatkozik: „Ez az év fordulópontot jelentett tsz-tagjaink munkához való viszonyában. A tavalyi évhez képest már sokkal többen jelentkeztek munkára. Munkájukat is jobban látták el a tagjaink." 1964. január 29-én megtartott zárszámadási közgyűlésen pedig már így számol be az elnök: „Az 1963-as évet óriási lelkesedéssel kezdték el tagjaink. Nem volt ritka eset, amikor naponta 300—400 tsz-tag dolgozott a határ különböző részein. Nem tudtunk