Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

olyan korán kimenni a határba, hogy már kapáló asszonyokkal ne találkozzunk, és bármilyen későn is jöttünk haza, még mindig dolgozó tsz-tagokat láthattunk." Nagy segítséget jelentett a pártszervezet agitációs munkája is. 1961-ben a járási pártbizottság Schmidt Ferenc elvtársat politikai munkásként kihelyezte a szövetkezetbe. Segítségével a pártszervezet Nagy Mihály függetlenített titkárral az élén eredményesen vette fel a harcot a „szövetkezet közeli bukására spekuláló elemekkel szemben." A munka felvételéhez az előbbieken túlmenően az is hozzájárult, hogy a „tartalékok" kezdtek kimerülni. A tartalékból élők belátták, hogy nincs értelme ellenállásuknak, a szövetkezetben is meg lehet élni. A vezetőség is felhagyott a munkaegységhez való görcsös ragaszkodással és kezdett olyan elosztási formákat bevezetni, ami vonzóbb volt a tagság számára (részes művelés) és a munkaegységkönyv előírásait, ahol szükségesnek mutatkozott, módosította is. A későbbiekben már ritkábban lehet találni olyan eseteket, amikor a vezetőségnek fegyelmi úton kellett beavatkozni a munkavégzéssel kapcsolatban. A fejlődés harmadik szakaszában egyetlen fegyelmi ügyet sem kellett tárgyalni a fegyelmi bizottságnak. Az első években a tagság egy kisebb részének viszonya a közös tulajdonhoz erősen kifogás alá esik. Többen voltak olyanok, akik a közöst csáki szalmájának tekintették. Az első zárszámadó közgyűlés beszámolója említi meg, hogy ,Jíétezer zsák szőrén szálán eltűnt." Több vezetőségi ülésnek kellett napirendre tűznie a lopások kérdését. Egyszer a lucernát lopták, máskor a rétiszénát. Előfordult olyan eset, hogy „egy TEFU sofőr négy mázsa búzát lopott el. A cséplőgépnél dolgozók látták is, de egy sem akadályozta meg". A vezetőségi ülések jegyzőkönyvei alapján a lopások tárgyában 1961. június 23-án hozta meg az első fegyelmi határozatot a zöldlucerna és rétiszéna lopók esetében. A későbbiekben a vezetőség mind erélyesebben lépett fel a közös tulajdon elherdálóival szemben. A határozott fellépés és a kitartó nevelőmunka eredményeképpen „ma már csak elvétve akadnak olyanok, akik hozzányúlnak a szövetkezeti tulajdonhoz. Olyan kollektívák alakultak ki, amelyek megakadályozzák a magukról megfeledkezett tagokat a lopásban. Lopni és hanyagul dolgozni ma már a legnagyobb szégyen a szövetkezetben" — mondja Kovács László elnök. A szövetkezeti tagok gondokodásmódjának változásában, a szocialista fegyelemre való nevelésben nagy szerepe volt a közös munkának. A kollektivizálással az elszigetelt paraszti munkát a szövetkezeti tagok munka-kooperációja, a kollektív munka váltotta fel. Az a folyamat sem ment simán a termelőszövetkezetben. Nehezen alakult ki a kollektív munka. „Gyakori volt az első években a zsörtölődés a munkacsapatok, a brigádok tagjai között. Különböző szokású és különbözően dolgozó emberek és asszonyok kerültek egy brigádba. Voltak szorgalmasabbak és hanyagabbak. Az egyik így szokta meg a munkát, a másik meg másképpen. Ezekből sok veszekedés támadt. De azért az évek során megismerték, megszokták egymást az emberek. Mozgások is voltak, amíg kialakultak a mai brigádok. Az emberek „formálgatták egymást" emlékszik vissza Tokai Sándor. Drávai András: „Az egyéni világban csak a magunk boldogulását néztük. Az élet akkor így nevelt bennünket. A közösben jobban megismertük egymást. A falu különböző gazdái között akkor is volt összetartás. Azt meg kell jegyeznem, egészen másfajta összetartozás volt az.