Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

lehetőség nem volt (istálló, pajta, stb. építése). így nyílott lehetőségük az amerikásoknak a felszabaduló földek felvásárlására. A kivándorlással az otthonmaradottaknak nagyobb kereseti lehetőség nyílt. A földvásárlások következtében a birtokviszonyok is változtak, nőtt a közép-paraszti birtokok aránya. A földművelés mellett egyre intenzívebben foglalkoztak a szarvasmarhatenyésztéssel. A Svájcból importált bikákat a faluban kiválogatott magyar fajtával keresztezték. A keresztezés következtében nőtt a tej és húshozam. A hústermelés fokozását elősegítette a kedvező bécsi piac is. Elsősorban azonban tenyészállat neveléssel foglalkoztak, állataikat törzskönyvezték. A rábacsanaki tenyészállatok híre egyre jobban elterjedt. A falu ezirányú — és általában gazdasági — fejlődését az első világháború kitörése hátráltatta. A Tanácsköztársaság mozgalmas időszaka Rábacsanakon kevésbé érzetette hatását. A rendszer legnagyobb ellenségei a századfordulón kivándorolt szegények közül kerültek ki, akik meggazdagodva hazatértek és a község módosabb gazdái sorába kerültek. A direktórium megalakult, amelynek elnöke a püspöki bírtok cselédje lett, aki annak idején nem vándorolt ki, de a kivándorlással neki és családjának nagyobb darab kenyér jutott és most régi kenyeres-pajtásaival szemben kellett védeni az új rendet, a proletárok igazságát. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységet itt is megtorlás követte. A Nagyatádi-féle földreform keretében —1921-ben — földet osztottak a győri püspökség János-majori birtokából és a szomszédos Egyedi-féle birtokból. A megváltási árak nagyon magasak voltak, annyira, hogy később az alacsony termény- és állatárak következtében a juttatottak nem tudták törleszteni adósságaikat, minek fejében 73 földhözjuttatottnak összes vagyonát lefoglalták. A Nagyatádi földosztásnál a legmagasabb föld, illetve megváltási ár kataszteri holdanként 1200 pengő, a legalacsonyabb 960 pengő volt, a kiosztott házhelyek ára négyszögölenként pedig 2 kg búza. A földosztás következtében 221 fő kapott szántót (0,5—2,0 kh), 65 fő házhelyet (300 • -öl). A kiosztott szántóterület 250 kh, míg a házhelyek területe 12 kh nagyságrendű volt, vagyis összesen 262 kh földet osztottak ki 286 fő között. Egy juttatottra átlagosan 0,91 kh terület jutott. Az 1920-as évek közepe táján a község lakossága nagy ambícióval fogott az állattenyésztés fejlesztéséhez, amely kezdett országos hírűvé válni. Az állattenyésztés fejlesztésén keresztül termőföldjeik talajállapotát is megfelelő szinten tudták tartani, így a növénytermesztés színvonala már akkor magasabb volt az országos átlagnál. A község 1924-ben önálló jegyzőség, nagyközség lett. Addig közigazgatásilag, jegyzőségileg Szilsárkány községhez tartozott. Ebben az időben történt a falu fásítása, a ki nem használt területek művelésbe fogása, a gyümölcstermelés szorgalmazása és a szarvasmarhatenyésztésen kívül a sertés- és a baromfitartás fejlesztése. A húszas évek végéig a konjunktúra vállalkozásra ösztönözte a falu parasztságánek egy jelentős részét. Sok kölcsönt vettek fel a Hangya szövetkezeten keresztül a bankoktól, főleg a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére, istállóépítésre, kisgépek vásárlására. Erre ösztönözte őket az akkor kialakult 30—40 pengős búza és az 1000—1100 pengős tenyészállat-ár. A falu parasztsága által felvett kölcsön 1927—28-ban 120 000 pengő volt.