Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A gazdasági válság következtében a búza ára felére esett vissza. Megkezdődtek az árverések, lefoglalások. Azon gazdáknál viszont, ahol törzskönyvezett tenyészállatok voltak, az állam felfüggesztette az árveréseket, „védett gazdaságoknak" nyilvánította őket, illetve későbbre halasztotta az adósságok visszafizetésének idejét. Ezzel elősegítette — a faluban — az intenzív szarvasmarhaállomány fenntartását és a tenyésztési munka továbbfejlesztését. A hosszú ideig elhúzódó mezőgazdasági válság után javulás következett be. Amint egy alispáni jelentés megállapítja: ,,a jövedelmi forrást képező gabonaárak 1934-ben már két-háromszorosan meghaladják az előző éviét és a hízottmarha értékesítése is megindult Ausztria felé." A gazdálkodási viszonyok javultak és ez a mezőgazdasági termelés belterjesebbé válását eredményezte. Az ugar teljesen kiszorult és az általánossá váló vetésváltás rendszerében további növények kaptak helyet. A termelés irányának és nagyságának változása elsősorban a művelési ágak alakulásán mérhető le, amely alakulást az alábbi számok példázzák: (kh-ban) 1912 1920 1935 belsőség (házikert) 80 85 74 szántó 1880 1962 2169 rét 96 87 12 legelő 205 160 104 erdő 50 30 10 FANÉT 50 45 60 Összes terület: 2461 2369 2329 Az összes területen belül a szántó aránya növekedett. Nagymértékben csökkent a rét, legelő és az erdő területe. Az intenzívebbé váló állattenyésztés megkövetelte a telepített szálastakarmányok nagyobb területét és azt csak a szántó területének növelésével lehetett biztosítani. Az összterületbeni különbség a szomszédos községek közti birtokrendezés eredménye. A szántó aránya 93-94%-os, az 1912-es 76,4%-os aránnyal szemben. Tehát a művelési ágak közül a századfordulótól eltelt évtizedekben a legnagyobb változást a szántó növekedése jellemezte. A múlt század végéhez viszonyítva a gabonaneműek százalékos aránya a szántóból csökkenő irányú, amit szintén a takarmányok nagyobb szántón belüli aránya magyaráz. A század elején a gabonaneműek aránya volt a legnagyobb, már sokkal kisebb a szálastakarmányoké és gumósoké, a legkisebb - majdnem elenyésző - az ipari növények területe. Ezt a tényt a század eleji és az 1935-ös adatok beszédesen bizonyítják.