Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

hozott. A szabadságharc után a püspökség birtokában maradt 320 hold föld és az úgynevezett Urkert, amelyet 1907-ben házhelynek osztottak szét. Az 1848-as törvényekkel elvileg a jobbágyság megszűnt. A jobbágy azonba, ha telkes jobbágy volt, megmaradt birtokos parasztnak, ha zsellér volt, földtelen paraszt lett belőle. A XIX. század közepén és második felében még dívott a nyomásos gazdálkodás, de annak egy ugar nélküli fejlettebb változata. A többféle növény termelését a nyomásos gazdálkodás formájában már nem lehetett megoldani és a század végén elterjedt a vetésváltásos rendszer. A termesztett takarmányok nagyobb tömegűek és jobb minőségűek voltak, mint a leromlott rétekről nyert takarmány, ezért további rét és erdőterületeket törtek fel, illetve irtottak ki. A rétből szántók lettek, az erdőből legelők. Ahogy bővült a szántóterület, úgy szaporodott a termesztett növények száma is. Főleg a század utolsó évtizedében nőtt a vetett takarmányok aránya, amit megkövetelt az állatállomány, főleg a szarvasmarha számszerű növekedése. A gabonaneműeken kívül már nagyobb területen termesztettek repcét, bükkönyt, borsót, kendert, burgonyát és répát. A gabonafélékből első helyen a búzát és rozsot termesztették, majd a zabot és az árpát. A művelési ágak változása és a szántóföldi takarmánytermesztés térhódítása jelentős változást idézett elő az állattenyésztésben. A jobb takarmányozási lehetőségek következtében a századfordulón megjelent az igényesebb, jobb tejelő svájci marha. Ahogy a legelő terület csökkent, úgy szorult vissza a juhállomány is. A szarvasmarhatenyésztésben a pirostarka dominált, míg a sertéstenyésztésben a zsírjellegű (mangalica) a nagyobb arányú. A házkörüli baromfitartás a század közepén kezdett kibontakozni. A mezőgazdaság gépesítése, mechanizálása is ebben az időszakban indult meg. A mrchanizálás első hírnökei a cséplőszekrények, a lokomobilok és a vetőgépek voltak. Az eist ->éldányok megjelenése a századfordulóra esik. Ugyanebben az időszakban nagy változást hozott a falu életébe és gazdálkodásába az 1895-96-ban megépült vasútvonal. A földnélküliek ettől az időtől kezdve már más vidékekre jártak vasútépítési és egyéb munkákra. A századfordulón, illetve a XX. század elején a községben az agrárhányados alakulása csökkenő irányzatú. A mezőgazdasági népesség — ha nem is nagymértékben — de szaporodott. A felesleget azonban nem vette át más foglalkozási ág, elsősorban az ipar. A földterület már nem változott és egyre kisebb élet- és munkaterület állt egy lakos rendelkezésére. A század első évtizedében 47 fő vándorolt ki Amerikába. A múlt század végén és a századfordulón megközelítően 80 fő. Az 1910. év után a kivándoroltak szerencsésebbjei — akik elsősorban a nincstelenekből tevődtek össze — a hazahozott vagy küldött dollárjaikból építkezni kezdtek. Ettől az időtől kezdve változott a falu képe és a birtokosok aránya. Az úgynevezett amerikások a házhelynek felosztott urkerti területen 35—40 házat építettek. Az öreg udvarokban mind kevesebb lett a lakók száma. A lakásépítésben a példát követték a régi módosabb gazdák is, azzal a különbséggel, hogy az újgazdagok a házépítés mellett még földet is vásároltak. Ennek az átalakulásnak két oka volt. Az egyik a terjeszkedés lehetősége, a másik az eladósodás. Az eddig egy udvarban lakó, de földdel rendelkező gazdák egy-egy kisebb darab földjük eladásával igyekeztek megszabadulni a közös udvartól és lakástól. Ezt elősegítette még az a tény, hogy nagymértékben fejlődött az állomány, viszont a régi udvarokon már terjeszkedési