Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

jelentős része a közösben is csak a saját érdekeit látta, nem látta az első években az egyéni és a közös érdek szoros kapcsolatát. Az átszervezés után kialakult helyzetben a vezetőség nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Érdemi munkáját a tagság ellenállása nagyon megnehezítette. Az elnök minden energiáját a munkára toborozás foglalta el, szervezési kérdésekkel alig-alig tudott foglalkozni. A megválasztott vezetőség sem segítette kellően. Ennek és a negatív személyi tulajdonságainak tudható be, hogy egy idő után, mint az ellenőrző bizottság jelentéséből olvashatjuk: „Több esetben előfordult, hogy amit a vezetőségi üléseken elhatároztak, azt másnap az elnök felelőtlenül megváltoztatta és ezekkel súlyos károkat okozott a közösségnek úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásokban". Vagy: „A vezetőség nem kérte ki a tagság véleményét, sőt, ha valamelyik tag hasznos javaslatot tett, le is dorongolták. A vezetőség az ellenőrző bizottság bejelentéseire, észrevételeire sem reagált. Közgyűléseket csak akkor hívott össze a vezetőség, amikor a bajok nagyon felhalmozódtak. A vezetőségi ülésekről vezetett jegyzőkönyvek nagyon szűkszavúak és igen hiányosak". A helyére lépő elnök 1961 elején még iskolán volt. Az elnöki teendőket ellátó elnökhelyettes megválasztásakor a szövetkezeti demokrácia betartásának híve volt. Az első hónapokban rendszeresen megtartották a közgyűlést és a vezetőségi üléseket. A március 23-án megtartott vezetőségi ülésen már nála is jelentkezett ingadozó magatartása. A vezetőségi ülés a III. 26-i közgyűlést volt hivatott előkészíteni, a vezetőség álláspontját kialakítani. A négy napirendi pont közül (háztáji kiosztása, a szőlőcsősz fizetése, a betegség esetén beírandó munkaegység, fogatosok segítése a magánépítkezéseknél) egyben sem született határozat, illetve közös állásfoglalás. A közgyűlésre bízta a vezetőség a döntést. Az elmondottakból látható, hogy a szövetkezetben jelentkező sok-sok probléma mellé a vezetők és a szakvezetők sikertelen kiválasztása is párosult. A tagság véleményével mit sem törődő vezetés sokat ártott a szövetkezeti demokráciának. A szövetkezeti demokrácia hiánya, a vezetők parancsolgató és néha fenyegető magatartása ahelyett, hogy a tagságot tulajdonosi mivoltában erősítette volna, még inkább a szövetkezettől való idegenkedés irányába taszította. A szövetkezeti demokrácia csak 1962-ben kezdett polgárjogot nyerni az Új Élet termelőszövetkezetben. A vezetőség, okulva a korábbi hibákból, most már nemcsak szavakban, hanem tettekben is a szövetkezeti demokrácia híve lett. „Tudtuk azt, hogy a tagság anyagi helyzetének javításán túl a tudat formálásának is jelentős eszköze a szövetkezeti demokrácia. A vezetőség úgy ítélte meg, hogy a szövetkezetnek nemcsak nagyobb jövedelmeket, jobb munkakörülményeket kell teremtenie, hanem a tagság tudatformálásában is jelentős szerepet kell vállalnia. A szövetkezeti gazdálkodáshoz nemcsak jómódú, dolgos, hanem művelt, a saját sorsát és a nép érdekeit is figyelembevevő parasztokra van szükség. Ezt pedig csak a szövetkezeti demokrácia következetes betartásával lehet elérni" — mondja Kovács László főagronómus, aki jelenleg a szövetkezet elnöke. Majd ő folytatja „Az első próbatétel 1962. elején jelentkezett. A vezetőség elhatározta az állattenyésztés gyors fejlesztését. Az első évre a rentabilitást és a következő évek megalapozását tűzte ki célul. Tervet készítettünk, amelyet megismer-