Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

tettünk az egész tagsággal. Állásfoglalásukat kértük. Nagy vita volt. Pro és kontra csaptak össze a vélemények. Igen sok okos dolgot mondott a tagság. Azokat a véglegesen elkészült programnál figyelembe vettük. Persze, nem vehettünk mindent figyelembe, előre és nem hátra kellett néznünk." A problémák második csoportja a háztáji gazdaság körül alakult ki. A fejlődés első szakaszában, kisebb mértékben még a második szakaszban is, alapvetően a háztáji állatállomány takarmány-ellátása, a háztáji gazdaságnak munkaerő elvonása és a háztáji jogosultság kérdésében alakult ki sok vita. Az Uj Élet termelőszövetkezet tagsága az átszervezés utáni első években jelentős háztáji állatállománnyal rendelkezett. A szarvasmarha-állomány 1960-ban 760 db volt. Ebből 182 db tehén, 48 db borjú, 110 növendékmarha és 420 db hízómarha volt. A sertésállomány 16 db anyakocából, 145 db süldőből és 1.120 db hízósertésből állott. Ezen kívül még 25.000 db baromfi volt a háztáji gazdaságokban. Ez a jelentős állatállomány sok abrak- és tömegtakarmányt igényelt. Ezért a szövetkezeti tagságot a háztáji állatállomány takarmányszükségleteinek biztosítása érdekében az a törekvés vezette, hogy a munkadíja minél nagyobb részét természetben kapja meg. Résziben művelték a kapásokat, résziben arattak és résziben kaszálták le a takarmánynövényeket és réteket is. Ezzel a háztáji állomány szükségletét biztosították, de ugyanakkor a közös állomány átteleltetése gondot okozott. Szinte napi vita tárgya volt a háztáji terület nagysága is. Az alapszabály szerint egy család 1 kh. háztáji földet kaphatott. „Valkón, az átszervezéskor csak három család, illetve ház vallotta magát külön családnak. Az átszervezés után, illetve a háztáji földek kiosztása során a családok majdnem megduplázódtak". Az idősek és a fiatalok mind külön háztájit követeltek. Az egyik megkapta, a másik nem. Ebből aztán nagy viták keletkeztek. A vezetőség ülésezett, bizottságokat küldött ki, de a problémák maradtak. A vezetőség 1961. március 23-án megtartott ülésen tárgyalta: „A háztáji földek kiosztása" c. napirendi pontot, de határozatot nem hozott. Az ülésen a vezetőség tagjain kívül jelen voltak a brigád- és munkacsoport-vezetőkés „egyéb tagtársak" is. A vezetőség elképzelése a következő volt: „A tsz-nyugdíjasok 600 n.öl, a nem tsz-nyugdíjasok 400 n.öl háztájit kapnának. A területet vállalóknak egy garnitúra elvállalása (1 garnitúra = 1 kh kukorica, 1.200 n.öl burgonya, 1.000 n.öl apróság (paradicsom, uborka, stb.) és még 15 munkaegység-vállalás 1.200 n.öl, a két garnitúra vállalás után 1.600 n.öl háztáji járna. A kocsisok és az állandóan dolgozó gyalogmunkások 1 kh-t kapnak. Olyan helyen, ahol vannak fiatalok és öregek is, és mindkettő tsz-tag, és mindketten dolgoznak, 1.000—1.000 n.öl háztájit adnánk. Olyan esetben, amikor egy családban, akik vállaltak területet és nyugdíjas is van, azok kapnának 1.300 +400 ölet." A határozat április 13-án született meg, amely szerint minden tsz-tag, aki 240 munkaegységet vállal és teljesít, 1.600 n.öl háztájit kap. Egy garnitúra terület után 800 n.öl, másfél garnitúra után 1.200 n.öl jár. Az öregeknek és betegeknek, akik nem tudnak dolgozni, 800 n.ölet szavazott meg a vezetőség. A nem dolgozó tagokat nem illeti meg háztáji föld. „A vezetőség úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe a külön háztartást a fiatalok és öregek esetében. Háztájit kapnak ugyan mind a ketten, de a terület nagysága