Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

a határozat a brigádok tagjainál nagy ellenkezést váltott ki, „szabotálni kezdték a brigádvezetők intézkedéseit". A nagy munkaerőhiány ellenére a kalászosok betakarítására nem kötött szerződést a szövetkezet a gépállomással azzal, hogy „a kombájn-szalma lehúzását az előző évben sem tudta biztosítani". Ehelyett a részes aratással és hordással próbálkozott. Az 1.050 kh kalászosból a tagság elvállalt 750 kh aratást. A többit kévekötő aratógépekkel a gépállomás aratta le. Az aratásért a szövetkezet vezetősége 10%-os aratórészt biztosított tagjainak. A hordási munkákat is természetben fizették. A szövetkezet vezetősége megállapította a fogatosok, kévehányók, kazalozók normáit és a munkákért járó természetbeni részesedést. Az aratást és a cséplést a gazdaság némi késéssel fejezte be. Az állattenyésztés is - főként annak minősége — sok gondot okozott a tsz vezetőségének. A problémát a szarvasmarha-tenyésztésben a minőségi cserével oldották meg. A tehénállomány 80%-át cserélték ki. A tenyésztésre nem alkalmas teheneket hízóba fogták, s hízómarhaként értékesítették az Állatforgalmi Vállalatnak. A sertéstenyésztésben a rossz tenyészanyag miatt alacsony volt az egy kocára eső malacszaporulat. Az állategészségügyi előírások elhanyagolása pedig 40%-os elhullást eredményezett. A hízók leadásáig közel másfél év telt el. Az állattenyésztés a tervhez viszonyítva 1.200.000 Ft bevételi kieséssel zárta az évet. 1961-ben: 1 db 80 férőhelyes szerfás növendékmarha istállóval, 1 db 20 férőhelyes szerfás sertésfiaztatóval, 1 db 250 férőhelyes süldőszállással és 1 db 10 vagonos kukorica góréval gyarapodott a tsz épületállománya. Elkészült a tanya villamosítása is. Az elmondottakból látszik, hogy a szövetkezet vezetősége nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy az éves tervében előírt feladatokat megoldja. Fő figyelme az anyagi ösztönzés olyan formáinak keresésére irányult, amelyek lehetővé teszik a tagság bevonását a közös munkába. Nagy gondot fordított a vezetőség a munkaszervezet kialakítására is. Létrehozta a brigádokat és közöttük felosztotta a földterületet. Az év második felétől kezdődően már munkaeligazításokat is tartottak. Az egyes brigádok munkafeladatait írásban rögzítették. Ha nem kellő eréllyel is, de harcolt a vezetőség a túlméretezett háztáji területek ellen, ami a fő munkacsúcsok idején nagy számban vonta el az amúgy is kevés dolgozó tagot. Az év második felében, ha nehezen is, de a szövetkezet vezetősége kezdte elszánni magát a munkájukat hanyagul ellátó vagy a közös tulajdont megkárosító tagok nyilvános bírálatára, illetve felelősségre vonásukra. A szövetkezet vezetőségének és tagságának sem volt 1961-ben különösebb elképzelése a szövetkezet fejlődését illetően. Az előírt vetésterv lényegében eldöntötte a termelés szerkezetét. A többi kultúrák vetésterületét úgy állították össze, hogy fedezze az állatállomány szükségletét és a tagok természetbeni munkadíját. A fordulat a gazdaság továbbfejlődését, a termelés irányának meghatározását illetően 1962-ben következett be. Az 1962-es évet a vezetés jobb személyi feltételek között kezdhette meg a szövetkezet. Az elnökképzőről már korábban hazatért Pintér Gy. Mihály és Lannert Jánosné