Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

főkönyvelő mellett a szövetkezet Kovács László főagronómus személyében egy jól képzett, jó szervező-készséggel rendelkező főagronómust kapott. A szövetkezet vezetősége hosszú vita után úgy döntött, hogy a növénytermesztést tartja a gazdaság fő üzemágának, de nem mond le az állattenyésztés jelentős fejlesztéséről sem. Már az első évre azt a merész feladatot tűzte ki, hogy az állattenyésztést rentábilissá teszi és megalapozza az állattenyésztés nagyobb arányú fejlesztését. A munka még 1962-ben sem ment zökkenők nélkül. A zárszámadáskor kifizetett 31.— Ft-os munkaegység a hangulatot a megelőző zárszámadáshoz képest lényegesen javította. „Tagjaink kezdték belátni, érezni, hogy az út, amelyen járnak, célravezető, melyen keresztül az eddiginél jobb, gondoktól mentesebb élet elérhető" (Zárszámadási beszámoló). A termelőszövetkezettel szembeállók, akik elvesztették reményüket a szövetkezet bukását illetően, új jelszót találtak ki, megváltoztatva taktikájukat. Az új jelszó így hangzott: „Nem lesz még egy év, amikor a közös gazdaság munkaegységenként 31 forintot fizet." A tagság jelentős része azonban már nem a szövetkezet ellen agitálókra, hanem a vezetőségre és nagy agitációt kifejtett pártszervezetre hallgatott. A férfi munkaerő azért hiányzott, az asszonyok lelkesedése nem tudta pótolni a férfi munkaerőt. A zárszámadási beszámoló arról számolhatott be, hogy „dolgozó tagok átlaglétszáma naponta 206 fő", meg kell jegyezni, hogy 1960-ban 167 olyan tsz-tag volt, aki egy napot sem dolgozott. 1962-ben a tsz-tagok munkafegyelme a korábbi évekhez képest sokat javult. így emlékezik meg erről az 1963. II. 1-én megtartott zárszámadási beszámoló: „Ez az év fordulópontot jelentett tagjaink életében, a tagok munkához való viszonya az előző évhez viszonyítottan lényegesen megváltozott". Azoknak, akik még mindig nem vették fel a munkát, a vezetőség újból csak „jobbot nyújtott". A vezetés hozzáértése, a tagság megváltozott munkakedve és hozzáállása jelentkezett a szövetkezet eredményeiben is. Mint említettük, a fő hangsúlyt az állattenyésztés rentabilitására helyezte a szövetkezet. A vezetőség két fő feladatot jelölt meg a gazdaság érdekében: először az olcsó és biztos, jó minőségű takarmánytermesztés és a takarmány szakszerű felhasználása és másodszor: a minőségi állomány létrehozása és a korszerű tenyésztési eljárások bevezetése. A megjelölt feladatoknak megfelelően nagy gondot fordítottak a takarmánybázis megteremtésére. Nagy körültekintéssel készítette elő a szakvezetés a 300 kh. lucerna és a közel 800 holdas abraktakarmányok betakarítását. A szarvasmarhatenyésztésben bevezették a mesterséges megtermékenyítést és a mesterséges borjúnevelést. A szarvasmarha állomány az 1962. év végi leltár szerint 265 db, melyből 89 db volt a tehén. Az egy tehénre eső tejhozam 3.439 liter volt. Az ellesi százalék 85% lett. Egy liter tej előállítási költsége 2,90 Ft-ra csökkent. A sertésállomány 462 db, melyből 78 db a koca. Az egy kocára jutó malacszaporulat 12,5 db. A választási malacok átlagsúlya 19 kg volt. A hízott sertések 8—9 hónapra érték el a 110 kg-ot.