Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A növényápolási munkáknál a lófogat teljesítményekért: a kukorica, burgonya, takarmányrépa, mák ekekapálásáért és beszállításáért a termés 6%-át kapták természetben. A cukorrépa, bab, paradicsom, uborka ápolási és betakarítási munkáiért minden megtermett 100 forintért 5 forint részesedés illette meg a fogatosokat. A nem említett növények fogatos munkáiért munkaegység járt, a munkaegység-könyv szerint, amelyre 40 forintot garantált munkaegységenként a vezetőség. A takarmányfogatosok bérezése: november 1-től április 30-ig napi 1,5 munkaegység, május 1-től október 31-ig 2 munkaegység lett. A fogatos mellett dolgozó gyalogmunkás a fogatos munkaegységének 80%-át kapta. A gazdálkodás más területein a munkaegység-könyv normái maradtak érvényben. A vezetőség okulva a korábbi vezetés azon hibáján, hogy nem tartotta be a szövetkezeti demokráciát, elhatározta, hogy az alapszabályzatban rögzítettek alapján rendszeresen ülésezik, megtartja a közgyűléseket és minden lényegi döntésnél kikéri a tagság véleményét. A közgyűlés és a vezetőségi határozatok megteremtették a normális munka megindításának feltételeit. A munka azonban mégis nehezen indult. A tagság igen jelentős része pesszimista volt. Nem hitt abban, hogy az 1961-es év jobb lesz, mint az előző. Ugyanakkor folyt a szövetkezetellenes agitáció is. Sokan azt hitték, hogy „amennyiben a tavaszi munkák nem indulnak meg, ez megteremti annak a lehetőségét, hogy a termelőszövetkezet feloszlik, és hogy egyik-másik személy által hangoztatott túlzott követeléseket a termelőszövetkezet részükre megadja" az 1961. május 2-án megtartott harmadik közgyűlési beszámoló szerint. A szövetkezet vezetőségének nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a tervben rögzített kapás kultúrák ápolására és betakarítására a területet a tagság elvállalja. A januárban megkezdett szerződéskötések áprilisra fejeződtek be. Az őszi kalászosok tavaszi növényápolási és fejtrágyázási munkálatai vontatottan haladtak és időre be sem fejeződtek. Az őszi mélyszántások elmaradása miatt 1.100 kat.holdat tavasszal kellett felszántani. A szántás elhúzódása miatt a tavaszi vetéseket nem lehetett időben elkezdeni és befejezni. A munkaerő-elvándorlása miatt a szövetkezet nagy férfimunkaerő-hiánnyal küzdött. „A vezetőség többször próbálkozott a férfi-tagság összehívásával, hogy jobb belátásra bírja őket és vegyék fel a munkát, de ezek a megbeszélések nem jártak kellő eredménnyel." A vezetőség határozatot hozott egy bizottság felállítására, melynek a feladata: „A még távollevő tsz-tagok hazahozatala". A gyárakból hazaküldték a tagokat, de ők még mindig nem voltak hajlandók munkába állni. A területvállalások során a közel ezer hold kapás területet 340 tsz-tag vállalta el, főként nők. A 340 tagot a vezetőség három brigádba osztotta. Egy-egy brigád 5-7 munkacsapatból állt. Egy-egy munkacsapat 8—12 tagot foglalt magában. A kalászosok ápolása és betakarítása nem volt biztosítva, ezért a vezetőség a 650 kat.hold őszi búzát, a 300 kh árpát, a 100 kh rozsot és 300 kh lucernát is szétosztotta a brigádok között. A szétosztás után egy-egy brigádra közel 800 kat.hold terület jutott. Ez