Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
65 kat. hold földön. Az első évben 10 anyakocát állítottak be. Az új elnök példamutató munkája nyomán a tagság munkához való viszonya is megváltozott. Zárszámadáskor 30 forintot fizetett a termelőszövetkezet munkaegységenként. A következő évben, 1955-ben, tehénistállót építettek a Kozma völgyben, és négy fejőstehenet vettek. A növénytermesztésben búzát, árpát, rozsot, takarmányt és kukoricát termeltek, jó termést takarítottak be. Ehhez még hozzájárult az anyakocák és a tehenek jövedelme. Ez tette lehetővé, hogy az egy munkaegység értéke az év végén 45 forint lett. A hagyományos növénytermesztésen kívül 1956-ban már megindult a szántóföldi zöldségnövények — elsősorban a hagyma — termesztése is. Bár a szövetkezet kilátásai biztatóak voltak, 1956 októberében mégis feloszlott. A termelőszövetkezet ingóságait eladták, a befolyt összegből rendezték az állammal szemben fennálló adósságukat. A fennmaradó összeget a tagság között szétosztották, ami munkaegységenként 57 Ft-ot jelentett. Az ellenforradalmat követő időszakban a párt és a kormány intézkedéseinek eredményeképpen a valkói parasztság termelési kedve fellendült. Gyorsan egészítették ki gazdasági felszereléseiket, ekét, boronát, vetőgépeket kezdtek vásárolni. Az állattenyésztésben az iga mellett adtak a minőségre is. Tenyészállatokat vásároltak. Sok gazda foglalkozott komoly állattenyésztéssel. Évente 2—3 hízómarhát szerződtek le, 30—40 liter tejet fejtek naponta. A sertéstenyésztés is fellendült. ,,01y tömegben állítottak elő hízósertést, hogy értékesítési gondok kezdtek jelentkezni a faluban" — mondja Gelybó András. Drávai András: ,,jól emlékszem, hogy mikor megérkezett reggel a felvásárló, már nagy tömegben vártuk. Harcolni kellett azért, hogy el tudjuk adni a hízókat. A felvásárló könyörgött, hogy tartsuk még 2—3 hétig". Turai János: ,,Igen sok hízott marha és sertés ment ki akkor a községből. Érdemes volt vele foglalkozni. Ez helyes gazdaságpolitika volt. így kellett volna ezt csinálni korábban is." Az állatállomány és termelése is ebben az időben érte el, sőt jóval meg is haladta a háború előtti szintet. Fellendült a növénytermesztés is. A földművelésnél megmaradt parasztok bérbevették az állami tartalékterületeket, a bejárók földjeit, többen földet is vásároltak. A növénytermesztés eredményei is meghaladták a háború előtti szintet. Drávai András: „Volt állatállomány, amely trágyát termelt. Műtrágyát, ha nem is sokat, de tudtunk venni. Jobban meg tudtuk művelni a földet, hiszen volt igaerő. Nőttek az eredmények." A korábbinál nagyobb lendületet vett a zöldségtermesztés is. Különösen szép eredményeket értek el a valkói parasztok a hagyományos juliskabab, hajtatott burgonya és borsó termelésében. Termékeiket Budapesten, Gödöllőn a piacokon értékesítették. Beszélgető partnereim elmondották azt is, hogy embertelenül sokat dolgoztak ebben az időszakban. „Nappal szedtük a borsót, burgonyát. Sok éjszakán kocsikáztam Pestre, Újpestre és Rákosfalvára az áruval. Az aratás ideje sem volt könnyebb. Egyik nyáron este, amikor már a harmat miatt nem lehetett aratni, hazaküldtem az asszonyt, megetetni a jószágot és megfőzni. Éjjel összegyűjtöttem a lucernát. Amikor végeztem, lefeküdtem a petrencébe. A csillagos ég volt a tető a fejem felett. Reggel hozta az asszony a reggelit. Ettem és arattunk tovább. Kegyetlenül kellett hajtani magunkat és a családot is. 1947-ben nősültem. Apám kiadta a részemet, az asszony hozott 4 holdat. Hét holdon gazdálkodtam
