Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

akkor, négy és három aranykoronás földeken. A termelőszövetkezet szervezésekor már 13 holdam volt. Ugy éreztem ez elég, de ennyi kellett is. Sokat dolgoztunk, a család is éjjel-nappal, de gyarapodtunk is. Az állam is jobban járt az olyan intézkedésekkel, amelyek ezt a termelési kedvet ösztönözték." Turai János: „1947-ben fiatalon, 20 éves koromben nősültem. Tízéves koromra teljesen árva voltam. Az egyik rokonom vett magához. Olyan családtag és cseléd is lettem. Három hold földet kaptam földosztáskor Vácszentlászlón. Az asszony öt holdat hozott. Én nyolc holdon kezdtem gazdálkodni. Én is vettem földet: béreltem is. Tizenhárom hold földem volt 1959-ben. Ennyi kellett Valkón az eredményes gazdálkodáshoz. Rengeteget kellett dolgozni. Éveken keresztül egy éjjel sem aludtam nyolc órát." Juhász János: „1956 után könnyítés esett a parasztságnak. Nekem is jobban ment. Voltak lovaim. Bikákat hizlaltam. Évente 2—3 hízósertést is eladtam. Fogadtam feles földet is. A szervezéskor már 12 holdon gazdálkodtam." Az MSZMP Központi Bizottsága 1958. decemberi határozatának nyomán a gödöllői Járási Pártbizottság megtárgyalta a járási termelőszövetkezetek helyzetét és számszerű fejlesztésének lehetőségeit. A pártbizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a járásban is megértek a feltételek a szövetkezetek számszerű fejlesztésére. A Járási Pártbizottság 1959. február 19-én aktíva értekezletet tartott. Az aktíva értekezleten jelentették be, hogy Valkó községgel kezdik a szervezést a járásban. Erre az aktíva értekezletre így emlékszik vissza Gelybó András, az akkori tanácselnök: „Az értekezleten hallottam, hogy községünk lesz az első az agitációban. Én értettem a mezőgazdaság átszervezésének szükségességét. De azt is tudtam, hogy mi saját erővel Valkón nem tudjuk megvalósítani. Felszólaltam és közöltem ezt az elvtársakkal, és kértem őket, hogy ha a községet át akarják szervezni, adjanak ehhez segítséget. Kurucz elvtárs, a járási párttitkár azt válaszolta, meglesz. így nyilatkozott Gyetvai József járási tanácselnök is. Utána itthon tanácsülést tartottunk. A téma az átalakítás volt. Emlékszem, hogy az elnöklő elnökhelyettes, el-elcsukló, majdnem síró hangon olvasta fel a határozati javaslatot. A határozati javaslatot a tanácsülés elfogadta. Utána megindult az agitációs munka. Én elsőnek léptem be a szövetkezetbe." Az agitációs munka a vártnál nagyobb nehézségekbe ütközött. A szövetkezeti szervezésben korábban elkövetett hibák, a párt 1956 előtti agrárpolitikájának torzulásai és a gyenge szövetkezetek eredményei negatívan hatottak a valkói parasztság elég széles tömegeire. Egyesek a régi hibák visszatérésétől féltek, mások függetlenségük és szabadságuk feladását féltették. Némelyek az ősi földhöz való ragaszkodás hívei voltak. Sokan voltak olyanok, akik nem bíztak a közös gazdálkodásban, féltek az ismeretlen jövőtől. Az idősebbeknek kételyeik támadtak a megélhetésüket illetően, a kollektivizálást a vagyonukból való kiforgatásnak vélték. Ellen-agitátorok is akadtak. Esténként bujkálva, a kertek alatt jártak egymáshoz. Hordták-vitték a híreket, egymást a kitartásra buzdították. Jócskán akadtak olyanok, akik napokra eltűntek az agitátorok elől, vagy nem engedték be őket portájukra. Sokan hajnali három, négy órakor keltek, enni adtak a jószágnak és mentek a mezőre. Késő este tértek