Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Bodnár Miklós: A balmazújvárosi „Lenin" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

tszcs-k közül egy teljesen feloszlott (Április 4. tszcs), a községben levő szövetkezezetek tagságának minegy 60%-a lépett ki, s az összes közös földterület kereken 45 %-kal csökkent. A községi átlagnál nagyobb volt a kilépés a ,,Lenin" Tsz-ből^a tagság 70%-a hagyta el a közös gazdaságot, s a kivitt föld 45%-kal csökkentette a tsz közös földterületét. A ,,Vörös Csillag"-ot ennél kisebb veszteség érte: tagságának 46%-a vált ki, és a kivitt föld az összes területnek csak 26%-át alkotta. A tagokban és területben erősen megcsappant tsz-ekben lassú, alig észlelhető, de határozottan egészséges irányú fejlődés indult meg. A kollektív gazdálkodáshoz hű, öntudatos elemek a ,,Lenin" Tsz-ben, de a többi szövetkezeti gazdaságban is kemény kitartással és következetességgel dolgoztak szövetkezeti gazdálkodásuk helyreállításán. Segítették abbeli szándékukat a községi tanács vezetői is, pedig ebben az időben azok sem kaptak kellő útmutatást és segítséget a felsőbb igazgatási szervektől. A „Lenin" Tsz-ben is észrevehető a lassú javulás: az 1954. év gazdasági eredményeként 22,— Ft-os munkaegységértéket számolhattak el. A bizakodó közhangulat és a megnyugvás éppen csak hogy elkezdődött, de sajnos nem sokáig tartott. 1955 márciusában — az 1953 júniusi KB-határozat után bekövetkező lazaságok, szövetkezetellenes és pártellenes megnyilatkozások ürügyén —, a „kemény kéz" dogmatikus és szektáns irányzata ismét megerősödött, a párt felső vezetésében a személyi kultusz káros következményeinek következetes felszámolása megtorpant. Ez tükröződött azután a szövetkezeti politikában is. A tsz-fejlesztés során az agitációs tevékenység mellett ismét adminisztratív eszközöket is alkalmaztak. A módszer nem bizonyult hatékonynak: ebben az időben a „Lenin" Tsz-be mindössze 14 tag lépett be 25 kat. hold földdel. Az 1953. évi júniusi központi vezetőségi határozat után újra bizakodó, a párt és kormány iránti rokonszenves közhangulatot a csalódottság, a bizalmatlanság légköre váltotta fel. 1956 októberében az események Balmazújvároson sokkal visszafogottabban, bátortalanabbul és szervezetlenebbül zajlottak le a fővároshoz és más vidékekhez képest. Ennek okát főleg abban kereshetjük, hogy a balmazújvárosi nép többsége a múltban szegényparaszt és nincstelen volt, s a történelem folyamán progresszív és elszánt harcot vívott a földesúri, illetve tőkés elnyomás ellen. Az általános politikában és a gazdaságpolitikában a korábbi években elkövetett hibák, az ennek nyomán jelentkező torzulások, a szocialista törvényesség megsértése, a tömegektől elszakadt szektáns-dogmatikus irányítás ugyan a szocialista érzelmű szegényparasztság nagyobb részét is elégedetlenné, a legjobb esetben közönyössé tette. Tulajdonképpen ezért volt lehetséges, hogy az elenyésző kisebbségű deklasszálódott helyi reakciós, tudatosan szocialistaellenes elem, kihasználva a kedvező helyzetet, néhány száz örökös elégedetlenkedő vagy a törvénysértéstől szenvedők, illetve nem nagyszámú lumpen elemek segítségével „demokratikus közhangulatot" produkált és keresztülvitt néhány olyan akciót, amelyet utóbb az akciók és intézkedések szervezői és résztvevői érthetlennek és helytelennek találtak. Az első tömegesebb és nyilvános akcióra 1956. október 26-án került sor. Gyűlést hívtak össze a tanácsháza előtt, s megválasztották a „forradalmi bizottságot". A gyűlésen összejött mintegy 150—200 főnyi tömeg eléggé vegyes összetételű volt; kulákok, volt horthysta katonatisztek, lumpenproletárok, szegényparasztok és egyéb kíváncsiskodó elemek. A többséget a kifejezetten reakciós és lumpen, valamint a különösebb meggyőződés nélküli elemek alkották. Nem volt meglepő, hogy az ilyen összetételű tömeg a „forradalmi bizottság" élére olyan embert választ,