Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Bodnár Miklós: A balmazújvárosi „Lenin" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

mint dr. Papp Gyula állatorvost, a gőzmalom volt tulajdonosának a fiát, olyan elnökhelyettest, mint dr. Varga Barna községi alkalmazottat, s olyan tagokat, mint Győrfi József 40 holdas módosgazdát, Gercsák József, a kisgazdapárt jobbszárnyához tartozó volt helyi titkárt, Csige Imre az 1945-ös földreform következetes ellenzőjét. „Demokratikus" magatartásuk bizonyítására soraikba fogadták a kommunista tanácselnököt és az ugyancsak kommunista iskolaigazgatót is. Végig tagjai maradtak a bizottságnak, s jó néhány esetben sikerült meghiúsítaniuk szélsőséges akciókat. Az ellenforradalmi erők fő célja falun és Balmazújvároson is a szocializmus alappilléreinek, különösen a szocialista társadalmi-gazdasági szervezetek, a termelőszövetkezetek bomlasztása volt. Ezért a forradalmi bizottság haladéktalanul „munkához" látott: Dr. Papp Gyula október 29-én a tanácsházára rendelte a tsz-elnököket és szövetkezetenként 2—2 tagot. Közölte velük, hogy a földbirtok-viszonyokat az 1945-ös állapotnak megfelelően kell visszaállítani, s ennek megfelelően fogadtassák el a tagsággal a termelőszövetkezetek felosztásának gondolatát. A szövetkezetek mellett következetesen kitartó volt agrárproletárok, illetve alapító tagok helytállása ellenére, a félrevezetett vagy a korábbi politika miatt elégedetlen szövetkezeti parasztság többsége a szövetkezetek felszámolása mellett foglalt állást. Elhatározásukat azonban már nem tudták véghezvinni, mivel a szovjet beavatkozás segítségével az ellenforradalmi fegyveres megmozdulást leverték. A politikai és gazdasági konszolidáció Balmazújvároson is nehéz, sok türelmet és főleg újszerű szemléletet és munkastílust követelt. A tsz-ek teljes felszámolása a többségi döntés ellenére tulajdonképpen nem következett be. A szövetkezéshez hű törzsgárda mindenütt együtt maradt. A tömeges kilépések, zür-zavar és anarchia közepette igyekezett megakadályozni a közvagyon herdálását. A „Lenin" tsz-ben pl. a bomlás napjaiban 27 tag továbbra is vállalta a gazdasági épületek, öt pár ló, 10 db növendék szarvasmarha, az egész juhállomány és a gépek megőrzését. Az októberi események után már majdnem kétszerannyian (47 tag) indították meg újra, illetve folytatták a közös gazdálkodást 535 kat. hold földön. Ugyanígy a közös-gazdálkodás útján marad a „Vörös Csillag" tsz-ből 121 tag, 1034 kat. hold közös területtel, a „Kossuth" tsz 25 taggal, 403 kat. holdon. 1957 tavaszán pedig a „Petőfi" tsz 32 taggal 237 kat. holdon, a „Táncsics" tsz 26 taggal 236 kat. hold területen kezdte meg a közös munkát. A „Lenin''' Tsz a konszolidáció és a tömeges szövetkezetesítés időszakában (1957—1961) Az MSZMP agrárpolitikai tézisei kedvező visszhangra találtak a parasztság körében, nagymértékben hozzájárultak a bizalom helyreállításához, a munkás-paraszt szövetség megerősítéséhez. Ennek ellenére az 1957 utáni néhány esztendő nehéz időszak volt a „Lenin" tsz életében. Az újra szerveződő közös gazdaság csak lassan tudott előrehaladni. Mindenekelőtt gyenge és hiányos volt az eszközállomány. 1957 tavaszán mindössze 2 traktoruk volt: 1 db G—35-ös és 1 db K—25-ös Zetor. Igaerejük is minimális volt, csupán 3 pár lófogattal és 4 csikóval rendelkeztek. ílymódon tehát nagymértékben kellett a gépállomás szolgáltatására támaszkodni. A haszonállományból tulajdonképpen csak a juhállomány maradt meg érintet-