Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

is utasították, melyek az adott talaj- és éghajlati viszonyok között nem váltak be, vagy egyáltalán nem volt termesztési hagyományuk. A terveket, — a leadott tervmutatók alapján — az elnök készítette a könyvelővel, esetleg néhány vezetőségi tag véleményének figyelembevételével. A tagság szerepe többnyire abban állott, hogy azokat közgyűlésen megszavazták. így a terveket, elképzeléseket nem érezték magukénak, ezért később a vezetőségnek, különösen pedig az elnöknek sok energiájába került a tagság meggyőzése a feladatok végrehajtásának szükségességéről. Ez az irányítási forma, tehát a termelőszövetkezeten belül is, inkább a centralizmust erősítette, mint a demokrácia fejlődését. Ilyen körülmények között érte a községet és a termelőszövetkezetet az 1956-os ellenforradalom. Az első hetekben még olyan megrázkódtatást sem okozott, mint az 1953. évi bizonytalanság, de később, a munkástanács megalakulása után, a járásban történtek hatására megindult a támadás az „Új Élet" ellen is. A putnoki tanács vb mezőgazdasági osztályának jelentésében, amely a E. M. 20/B/1957. sz. utasítása alapján ad értékelő jellemzést a termelőszövetkezetek politikai, szervezeti és gazdasági helyzetéről, a következőket olvashatjuk: „Az ellenforradalom kitörése utáni napokban járásunk területén is elsősorban a termelőszövetkezetek elleni támadás indult meg, mint szocialista szektor ellen. Már 1956. október 25-én, ismeretlen tettesek felgyújtották a kánói „Szorgalom" Termelőszövetkezet mintegy 350—400 q-ás szalmakazlát. Ezt november 10-én ugyanott megismételték, egy másik helyen tárolt szalmakazlának felgyújtásával. Itt a tsz-tagokat megfélemlítették, s ezek attól is tartottak, hogy lakásuk következik. Ugyancsak 1956 október végén „meggyulladt" a gömörszőllősi „Május 1." Termelőszövetkezet mintegy 100—150 q rétiszénája . . ." „Ezen túlmenően, a munkástanácsok megalakítása után, kivétel nélkül, minden tsz ellen megindult a támadás. A munkástanácsok egyes vezetői a termelőszövetkezetek feloszlatása céljából közgyűlést hívtak össze, és ott fegyverrel rendelkező nemzetőrök jelenlétében szavaztatták le a tagságot a termelőszövetkezet feloszlatása mellett..." „Az ellenforradalmi erők támadásának ellen tudott állni és minden mesterkedésük ellenére együtt maradt a járásunk termelőszövetkezetei közül : a zádorfalvai „Szabadság", alsószuhai „Új Élet", a keleméri „Egység", a putnoki „Győzelem". Alsószuhán tehát a termelőszövetkezetbe tömörült parasztság ellenállt a támadásoknak, pedig itt sem volt könnyebb a helyzet e napokban, mint a többi községben. Az említett járási vizsgálat jelentéséből a következőket olvashatjuk Alsószuhára vonatkozóan : „Az ellenforradalmi erők támadása a tsz-ekben is erős volt. Alsószuhán pl. a munkástanács 4—5 alkalommal is felszólította a termelőszövetkezet vezetőségét, sőt a tsz elnökét kivégzéssel fenyegette, ha nem fogadja meg a parancsot a termelőszövetkezet feloszlatására vonatkozóan". Egy másik helyen arról tájékoztat a jelentés, miért maradt együtt az „Új Élet" a többi, már említett termelőszövetkezettel. „A mezőgazdasági tsz-ben a termelőszövetkezet vezetősége a párttagokkal szorosan összefogva harcolt a termelőszövetkezet támadói ellen, és hogy ez a mezőgazdasági termelőszövetkezet az ellenforradalmi erők sok esetben veszélyes támadása ellenére is megmaradt, elsősorban a párttagok szilárdságának és a termelőszövetkezeti tagság öntudatának tudható be." Majd így folytatódik a jelentés: „ ... Az ország helyzetének konszolidálódásával egyidőben, ezekben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben levő kommu-