Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

nisták ismerték fel első között az igazi helyzetet és mindjárt az elsők között jelentkeztek az MSZMP tagjai közé ..." Ennek köszönhető az is, amiről a jelentés a következőket írja: ,,Egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, mint például Zádorfalván, Alsószuhán, Kelem érben, az elmúlt évekhez viszonyítva, javult a munkafegyelem ..." Az ellenforradalom zűrzavarából tehát az „Űj Élet" Termelőszövetkezet erkölcsileg megerősödve került ki. A ,,tűzpróbát" kiállta, a közös gazdálkodás gyökeret vert a Szuha völgyében. Ez biztosíték volt arra, hogy az elkövetkezendő években, a fejlesztés során elkövetett hibák kijavítása, a súlyos ellentmondások megszüntetése nyomán, s a megváltozott gazdaságpolitika eredményeként gazdaságilag konszolidálódj ék. d) A község szocialista átszervezése Az ellenforradalmat követő években a törvényesség helyreállítása Alsószuha községben is gyors konszolidációt hozott mind a termelőszövetkezet, mind pedig az egyéni termelők számára. A termelőszövetkezet tagsága szilárdan állt a közös gazdaság fejlesztése mellett. Megszűnt a kötelező terménybeadás, a kötelező biztosítás. Eltörölték a vetési kényszert. Leállt az erőszakos szövetkezetszervezés, engedélyezték a földek 5 kh-ig terjedő adásvételét. A földbérlet megkönnyítése, az állami szabadvásárlás bevezetése, a jogbiztonság helyreállítása mind azt eredményezték, hogy megnőtt a község parasztjainak termelési kedve. Az 1950-es évek végére a kívülálló parasztok életszínvonala is jelentősen megnőtt. Mindezek következtében, 1957 végén ismét felütötte fejét az a nézet — különösen a középparasztok körében —, hogy az egyéni gazdálkodás, a kisgazdaság eredményesebb lehet, mint a nagyüzem, ha kedvező feltételeket biztosítanak számára. A gép szükségességén már nem vitatkoztak. Ugyanakkor a kisgazdaság igényeinek megfelelő törpe erő- és munkagépek alkalmazását tartották célszerűnek, ezek szükségességéről nyilatkoztak, mondván, majd ők megmutatják a termelőszövetkezeti tagoknak, hogyan kell termelni s gazdálkodni. Ilyen körülmények között ismét élesedni kezdett az egyes paraszti rétegek közötti ellentét, elsősorban a kívülálló középparasztok és a termelőszövetkezeti tagok között. Az agrárproletárok és kisparasztok, akik nem mentek az iparba, vagy bányába, a termelőszövetkezeti mozgalom mellett állottak. Ők már a szocialista átszervezés hívei voltak. Látták, hogy a termelőszövetkezeti tagok jobban élnek, mint ők. Az MSZMP határozottan hirdette, hogy a mezőgazdaság jövője a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése. Nem hagyott kétséget aziránt, hogy a mezőgazdaság fejlesztését, a paraszti életforma változását a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével kívánja megoldani. Következetes, helyes politikájával türelmet tanúsított; és időt biztosított a középparasztoknak, hogy megértsék a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésének szükségességét. Ez a türelem az előbbiekben jelzett középparasztok soraiban illúziót táplált, mások azonban elgondolkodtak. Reálisan szemlélték a fejlődés lehetőségeit, s ha kifelé nem is hangoztatták, a családi körben sokat beszéltek a közös gazdálkodásról, érlelődött bennük az elhatározás, magukban felkészültek a belépésre. Az MSZMP KB 1958. december 8-i ülésén megvitatták a mezőgazdaság hely-