Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Érzelmi alapon a középbirtokban látta a parasztság jövőjét, amolyan „magyar Dániát" képzelt el. Tetszett ez a paraszti tömegeknek, népszerű kisgazda-politikus lett. Az 1949—50-es években érzelmileg valójában szembe került az akkor sarjadó szövetkezeti mozgalommal, következésképpen a kommunista párt politikájával is. Akkor nem értette, hogy a bajok, gondok, a szegénység sem a szövetkezet lényegéből fakadnak, mások annak forrásai. Az akkor működő termelőszövetkezetekben nem látta a paraszti jövőt. Tekintélyes ember volt, véleménye tömegeket befolyásolt. A korábbi években a kommunistákkal együttműködő politikai vezető egyre több kérdésben lett ellenzéki. Az MDP agrárpolitikáját nem értette, sőt támadta. Miután tanítói tevékenysége is tükrözte politikai magatartását, vissza kellett vonulnia. Nem taníthatott tovább. Mit csinált ebben az időben ? Apósa földjén gazdálkodott, de nem „besegít", mint értelmiségi vő, hanem „virtikli" módon dolgozik. Hol 2 lóval, hol 2 tehénnel szánt, vet, betakarít: nem dolgozik rosszul és nem is keveset. Jól gazdálkodik. Közben a régi politikai barátok fel-felkeresik, nem a klubban, nem a korcsmában, hanem a lakásán. Az 50-es években gyarapodik a baj, súlyosbodnak a gondok. Egyre fokozódó terhet jelent a beszolgáltatás, sokszor értelmetlenül és bántó módon szigorú a rezsim, sok a panasz. Belgyár András hibás nézetei ellenére okos és józan. Nem a gondokat nehezítő, hanem a háborgásokat csendesítő tanácsokat ad, megoldásokat javasol. Hallgatnak rá, mert jól esik ilyenkor a jó szó is. Népszerűsége nő, visszavonultságában egyre inkább vezetővé válik, de maga is tanul, képezi magát. Tanul saját hibáiból is. Örökre kideríthetetlen, hogy tudatosan készült-e, akart-e a falu parasztságának vezetőjévé lenni, vagy „csak" tudásszomja és paraszti szeretete hajtotta. Az kétségtelen, hogy eszmeileg már nem ellenzi a szövetkezetet annak ellenére, hogy Nagylétán és a környező falvakban akkor működő szövetkezetek még mindig nem vonzóak a középparaszt, de a kisparaszt számára sem. 1953-tól újra tanító. Jól tanít, jó pedagógus. Szabad idejében a mezőgazdaságban dolgozik Ezt az időszakot úgy fogalmazza meg Pongor Imre üzemegységvezető, hogy „félig tanító, félig paraszt." (5) Az 1956. évi ellenforradalom keserű eseményei Belgyár Andrást szinte természetesnek tűnő módon sodorják a falu élére, mint a Forradalmi Bizottmány elnöke. Nem mindent úgy tett volna később, mit akkor. Ezt maga is többször hangsúlyozta, de tisztességes szándékkal és nyugodt józansággal tette, amit tett. Később már nem tud elszakadni a politikától, de már nem is akar. Tetszik neki az „új" politika, jól érzi magát a demokratikus-humanista légkörben, fokozatosan aktivizálódik a népfrontban, községi tanácstag és vb tag lesz, A mezőgazdaság szocialista átszervezésének érleíődésében Belgyár Abndrás érzékeny füllel hallja meg azoknak a harangoknak a hangját, amelyek szerte az országban zúgnak. Ezek a hangok jelzik a kisparaszti gazdálkodási mód végét, és mintegy köszöntik az újat, a nagyüzemi mezőgazdaságot. Ebben az időszakban Belgyár András már a szövetkezeti jövő híve, bár még sokismeretlenes az egyenlet, már egyértelműek a tanácsai, javaslatai. A megyei és járási vezetők, a helyi pártszervezet felismerik a pozitív irányú változást. Segítik fejlődését, feladatokkal bízzák meg. Esetenként keményen kell védeni magát az 1956-os tevékenysége miatti támadásoktól, de bizalmat kap a párttól. Érzi, hogy már nemcsak a parasztok bíznak benne, hanem tudja, hogy számolnak vele a pártban és a tanácsban. Ő tisztességesen akar eleget tenni a mindkét