Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
oldalról megnyilvánuló bizalomnak. Ott van a párt agitációs csoportjában, de mindig több a szerepe egy agitátorénál. „Legyen szövetkezet Nagylétán" —• vélekednek egyesek. A párt, a tanács, a mozgalom szervezői a parasztokra bízzák a döntést, és a parasztok úgy döntenek, hogy két szövetkezet legyen Nagylétán, illetve alakuljon meg egy új termelőszövetkezet is. 1960. január 13-án 165 dolgozó paraszt 1600 kat. hold földön megalakítja az „Aranykalász" termelőszövetkezetet. Működési engedélyüket január 26-án 51—31/'I960, szám alatt adta ki a megyei Tanács VB. elnöke. Ezzel a „régi" Kossuth tsz mellett van egy új termelőszövetkezet is. Van már döntési lehetősége a nagylétai dolgozó parasztságnak abban is, hogy melyik termelőszövetkezetnek legyen tagja. A későbbi hetek megmutatták: a falu többsége az újonnan alakult szövetkezetbe lépett be. Utólag nehéz eldönteni, mi volt az indíték: az-e, hogy a „Kossuth" korábbi tevékenysége nem volt vonzó, vagy az-e, hogy a középparasztság zöme magukból szervezett termelőszövetkezetbe akart belépni ? Tény, hogy az „Aranykalász" termelőszövetkezet hetek alatt az alakuláshoz képest a többszörösére fejlődött, 1960. február 6-án már 1084 család több mint 6000 kat. holdon készült az első közös esztendőre. Az alakuló közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a „tanító urat" választja elnöknek. Nagy fordulat volt ez Nagylétán, fordulat a nagylétai kis-és középparasztok életében, de nem kis esemény Belgyár András életében is. Vajon hogyan kerül egy ember a történelem színpadára, a közéleti tevékenység sodrába ? Nyilvánvaló, hogy a sok tudatos elem, az akarás mellett több véletlen körülmény is szerepet játszik. Egy azonban biztos: tartósan csak olyan ember képes a közélet sodrában maradni, aki akar és tud a nép szolgája lenni, a mások gondjában osztozni, azzal foglalkozni, a megoldás módozatain gondolkodni, aki esetenként képes félretenni szűkös egyéni problémáit a közös ügy érdekében. Merni és tudni kell felelősséget vállalni, de lemondani is. Előrenézni, bírálni és önkritikát gyakorolni, az elmélet és gyakorlat tapasztalataiból folyamatosan tanulni. Több ilyen ember volt és van Nagylétán is, a tapasztalatok szerint ilyen ember volt Belgyár András is. A múló évek elhomályosítják az egyes ember cselekedeteit. Ám ilyen távlatból is — sajnos halála után — nem lehet őt megítélni, hogy kevesen szerették nála jobban a parasztságot. Igazán és komolyan gazdának tekintette a parasztot, és mint a szövetkezet elnöke, megkülönböztetett figyelemmel volt a „gazdák" iránt. Ilyen emberre, ilyen vezetőre emlékeznek ma is az „Aranykalász" tsz alapító tagjai. Juhász István a jelenlegi elnök így jellemezte: „A termelőszövetkezeti szakemberekkel negyedórás ügyet legfeljebb 25 percig volt hajlandó tárgyalni, de egy termelőszövetkezeti paraszttal néhány perces ügyre, különösen ha a tag beszédes kedvében volt, akkor egy órája, vagy több is jutott." (5) Nagyléta és Vértes községek életében 1970. évben jelentős változás történt. Mindkét község lakosságának többsége tartalmas kisgyűléseken elfogadta a két község egyesítését. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata, továbbá a Megyei Tanács állásfoglalása alapján 1970. július hó 8-án megtartott alakuló tanácsülés kimondta Nagyléta és Vértes községek tanácsainak megszűnését és Létavértes Nagyközség Tanácsának megalakulását. Ezzel megalakult Létavértes nagyközség és a továbbiakban az új név szerepel a tanulmányban is.
