Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében
A szakképzettek arányának növekedése lényeges változást hozott a vezetőségi gyűlések tartalmában, a témák jellegében, a hozzászólások színvonalában.* A vezetőségi értekezlet egyre inkább válik közös ügyekkel (jelennel, jövővel) foglalkozó fórummá, ahol ma már kevés egyéni sérelem, személyes panasz hangzik el. A közgyűléssel ellentétben a vezetőség összetétele, munkája kevésbé őrzi a régi hagyományokat. S ez még akkor is így igaz, ha tagjai szinte kivétel nélkül egyéni gazdálkodók voltak, illetve azok leszármazottai. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben a megalakulástól kezdve működik egy ún. informális testület: az elnökség. Tagjai a szűkebb szakvezetés és a párttitkár voltak: 1960-ban 6 fő. Létszáma később bővült, jelenleg 9 főből áll. Tagjai: az elnök és helyettese, 3 főágazatvezető, főkönyvelő, üzemgazdász és a párttitkár. Az elnökségbe bekerülni dicsőség, a fiatalabb vezetők számára elismerést, rangot jelent. Tulajdonképpen a kényszerűség hozta létre, maga az élet volt megteremtője. A hétköznapi gondokat is meg kellett beszélni, a napi problémákat is meg kellett oldani. Valójában heti megbeszélésekkel indult el xitján, később adták a nevét is, az „elnökség" szó hagyomány. Funkciója: — mai szóhasználattal élve — a mindennapi tevékenységek összehangolása, de az alapötletek is zömmel itt születnek. Az elnökségben azonban rendszerint nemcsak döntéselőkészítés folyik, hanem tagjai gyakran ún. előzetes döntést is hoznak, melyet végül is a választott vezetőség megszavaz. A megbeszélésekről jegyzőkönyvet nem készítenek. A nagyobb horderejű elképzeléseket azonban írásba foglalják, majd a vezetőség elé terjesztik. A nagy szakmai viták szintere elsősorban az elnökség és nem a vezetőség, hiszen ott már az elnökségi tagok egységes álláspontot képviselnek, amin a vezetőség tagjai ritkán változtatnak. A szövetkezet belső rendjének biztosításában nagy szerepe van az ellenőrző bizottságnak. Munkáját igyekezet és aktivitás jellemzi. A termelés azonban egyre bonyolultabb lesz, úgyszintén a könyvelés, az adminisztráció is. Az egyszerű tag számára ezt mind nehezebb áttekinteni. Újabban a belső ellenőr segít az ellenőrző bizottság tagjainak: főképpen jelző szerepet játszik, figyel, figyelmeztet, de nem elemez. Néhány hónapja a területi szövetség mellett revíziós iroda működik, s ettől megrendelhető egy-egy ellenőrzés. Karöltve az ellenőrző bizottsággal jelentést készítenek, melyet átadnak a vezetőségnek is. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezetői szerint — a fejlődés felgyorsult szakaszában — legalább kétévenként célszerű komplex vizsgálatot tartani. Mint láthattuk, a létravértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezető testületei kisebb vagy nagyobb mértékben módosultak (összetételük, munkájuk, szerepük változott), de mindez alapvetően a nagyüzemi fejlődéssel kölcsönhatásban történt. A vezetés szervezetében is változások mentek végbe. A szövetkezet 1965-ig nagyüzemi keretek között hagyományos módon termelt. A nagyüzemi gazdálkodás 1965-től folyamatosan alakult ki, a fejlődés jelenleg is tart. Ebben az időszakban nőtt a szakmai színvonal, emelkedett az állóeszközök értéke és szintje (gépesítés, épületek, egyéb létesítmények). A vezetői munka jellegének, módszereinek korszerűsítésére ugyancsak a nagyüzemi gazdálkodás kapcsán került sor. Ennek értelmében a munkaszervezeti egységek önálló gazdál* Forrás: Vezetőségi ülések jegyzőkönyvei (1900—1971).
