Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
folytak a közélet demokratizálásáért. Kis eredmények is nehezen születtek. A falu értelmiségének többsége a „kisgazda" pártot segítette. A Szociáldemokrata Párt szervezete nem volt jelentős, különösen nem volt osztályharcos felfogású, hiszen tagjai főleg kisiparosok voltak és néhány polgári elem csatlakozott hozzájuk. Az MKP a Parasztpárttal tudott legjobban együttműködni. A községben sajátosan alakultak a politikai erőviszonyok. Tényként lehet megállapítani, hogy a Kisgazdapárt hangadó vezetői inkább a balszárny álláspontját képviselték. Viszont a helyi hatalmi posztokon kommunisták áltak (járási főjegyző, rendőrkapitány) és ez azt eredményezte, hogy súlyos jobboldali provokációra nem került sor. Az „erőegyensúlyi" helyzet kialakulásában jelentős szerepet játszott a Parasztpárt baloldali szellemű vezetése is. Kezdetben a helyi szovjet katonai parancsnokság köztiszteletben állt. A helyzetre jellemző volt: a kisgazdapárt vezetői úgy védték a „kulákokat", hogy igyekeztek elsimítani az osztályharc kiélesedését, rábírták a gazdag parasztokat, hogy tegyenek eleget a társadalmi igényeknek, ne élezzék a helyzetet, ne tegyék ki magukat zaklatásnak. Adott viszonyok között jó politika volt ez, hiszen komolyabb erő és presztízs veszteség nélkül múltak el azok az évek, amelyek alatt a szomszédos községekben (különösen Monostorpályiban, Hosszúpályiban, Almosdon) nem egy esetben súlyos összeütközésre került sor. Nagylétán a fejlődést inkább a konzervatívizmus jellemezte: az országos események gyakorolták rá a legnagyobb hatást. A kialakult politikai helyzetben — és ez is jellemző a nagylétai légkörre — szélsőséges elemek nem tudtak felszínre kerülni. A politikai célok különbözősége nem vezetett durva összeütközéshez, sem a volt „Hangya" szövetkezet demokratizálásának, sem az iskolák államosításának időszakában. A lakosság érdekeinek szolgálata volt a politikai vezetők túlnyomó többségének célja, és ha az utakat, a módszereket és a jövőt másként is fogták fel, a döntő pillanatokban mértéktartóan józanok tudtak maradni. így volt ez a korai szövetkezetek alakításakor, később a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél is. Ebben a viszonylag nyugodt légkörben a község dolgozó parasztsága, a több földdel rendelkező nagygazdák is, gyorsan kiheverték a háborús pusztításokat. Akarás, szorgalom, föld- és állatszeretet, nem utolsó sorban a vagyonszerzés vágya leküzdötte a nehézségeket. Már 1947 évben újra a környéknek példát mutató szorgalmas termelés folyt. Viszonylag magas termelési eredményeket értek el, gyarapodott az állatállomány, és egyre jobban pezsgett a kereskedelmi élet. Megindult rijra a föld vándorlás. Úgy nézett ki a felületes szemlélő előtt, hogy perspektívában is konszolidálódik a kisparaszti gazdálkodás, vele együtt a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenség. A szövetkezeti mozgalom kezdete és az átszervezés befejezése Csak a felszínen volt olyan nyugodt a politikai helyzet. A haladó gondolkodású emberek az MKP-ben és a Parasztpártban is egyre világosabban látták és hirdették, a mezőgazdaság jövője a szövetkezés. A szegényparasztok is egyre inkább érezték: számukra a helyzet még akkor sem megnyugtató, ha politikai védelemben részesülnek. A gazdasági egyenlőtlenség növekedett, a földek ismét aprózódtak: a háború utáni nemzeti „egység" felbomlott. Már nem az volt a fontos, hogy „csak az éle-