Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

tünk maradjon meg, csak a gyerek, a férj jöjjön haza a csatatérről", hanem a gazdasági különbségek politikai-emberi vonatkozásai kerültek újra előtérbe. A gazdag nem látta szívesen, ha gyermeke szegény családból választana párt, élesebbek lettek ismét a vallási különbségek is. Egyre többször vetődött fel a kérdés: hogyan tovább ? Az ezüstkalászos gazdatanfolyamok lelkes és lelkiismeretes vezetője nagy-nagy türelemmel magyarázta, óvatosan „lopta" be a nagyszámú, tanulni vágyó, érdeklődő, többségében okos, értelmes kis- és középparaszt agyába az akkor ismert korszerű agró-és zootechnikai ismereteket. A falu egyetlen agrármérnöke, a járás gazdasági felügyelője népszerű, tekintélyes szakember volt,hallgattak rá. A megalakult termelőszövetkezetek több vezetője került ki a tanfolyamok leghaladóbb gondolkozású hallgatóiból. Az érdeklődők előtt már nem volt ismeretlen, hogy van a megyében termelőszövetkezet (a Sarkad-Fekete-éri), hogy megindult a szövetkezés. Egyre több fölbérlőszövetkezet alakult 1—3 holdas parasztokból, nincstelenekből. 1948-ban az MDP meghirdette, és elindult a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom. Nagylétán az első termelőszövetkezet megalakulását a helyi párt és haladó elemek aktív tevékenysége érlelte meg. A „Vörös Csillag''' termelőszövetkezetet zömében volt agrárproletárok, törpebirtokosok alakították, kevés saját földön, többségében állami tartalék területeken. A szövetkezeti iratok ma már alig találhatók, s hiányosak. Ezért megalakulása, gazdálkodása nem elemezhető. Az irattárokból előkeresett adatok arról tanúskodnak, hogy a tsz engedélyezési száma NA—62/36/1949 volt, és 80 tag gazdálkodott 566 kat. hold földterületen. Alig egy év múlva, 1950. évben alakult meg a községben a ma is meglevő „Kossuth" termelőszövetkezet 609 kat. hold földterületen 49 taggal. A Kossuth termelőszövetkezethez később csatlakozott a Vörös Rózsa termelőszövetkezet is, amely 1951. évben alakult 225 kat. holdon, 26 taggal. E termelőszövetkezetek működését főként a következők jellemezték: A politikai fejlődés érlelte megalakulásukat. Ám a szövetkező kisparasztok gazdasági helyzetének perspektivátlansága ugyancsak sürgette társulásukat. A lenini szövetkezeti elvek hiányosan érvényesültek. Nem érvényesült a fokozatosság, mert már kezdetben a legmagasabb, IIT-as típusú szövetkezetek alakultak, így alacsonyabb formában, lazább keretek között nem tanulhatták a szövetkezeti gazdálkodást, az önigazgatást stb. A kevés terület és taglétszám alapot teremthetett volna a folyamatos fejlődésnek. Azonban a türelmetlenség (belső és külső) azonnal a komplett nagyüzemet sürgette. Ennek pedig nem voltak meg a feltételei. Példa és tapasztalat hiányában a meggyőzés nagyon is elvi, általános volt, inkább a párt iránti bizalom, a változás szükségességének tudatosítása volt az alapvető. Ezért kezdetben szinte kizárólag a nagyon kevés földií kisparasztok, a volt cselédek (ők már ismertek egyféle nagyüzemi gazdálkodást, mely többet termelt mint az újgazda) alakították meg az első szövetkezetet Nagylétán. Az állam támogatása nagyon sokrétű volt, de nem eléggé átgondolt és hatékony. Az agrárpolitika egyéb területén elkövetett hibákat csak súlyosbították az állami támogatás helytelen módszerei. Az állami támogatás (gépállomási munkadíj-kedvezmények, vetőmagkölcsönök, adókedvezmények stb.), valójában inkább deklaratív, „fenntartó", eseti jellegű volt, hiszen a begyűjtési rendszer felvásárlási árai a termékek többségénél nem fedezték a ráfordításokat sem. Sem szakemberük, sem saját gépparkjuk nem lehe-