Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
A vezetői tevékenység, a vezetés szervezete, annak módja és rendszere a nagyüzemi gazdálkodás, a termelési színvonal fejlődésével együtt változott. A kezdeti időszakban hagyományosan közvetlen volt a termelés vezetési rendszere : elnök —főagronómus — brigád vezetők — tagság. (Természetesen emellett volt és van a számvitel, igazgatás, anyagbeszerzés stb. területek szervezett rendszere). Jelenleg már korszerűbb, de átmeneti vezetési rendszer van. Kidolgozás alatt van és részben folyamatosan meg is valósul az a vezetési rendszer, amelyet jelenleg korszerűnek lehet megítélni. A vezetési rendszer sematikus vázlatát a mellékletben található 1—3 számú táblázat szemlélteti. A választott testületek munkájának szervezésében, irányításában nincsenek változások. A demokratikus működés továbbra is fő feladat marad, a bizottságok szerepe tovább növekszik. Nagyon jelentős szervvé válik a részközgyűlések rendszere. Itt minden fontos ügyet megtárgyalnak, ami közgyűlés elé kerül. Ezen a fórumon van igazán lehetőség az érdemi vitára, — van is ! A részközgyűlések a tagság tájékoztatásának legfontosabb fórumává váltak. A döntések előkészítését alapos elemzés és sokoldalú információ előzi meg. A javaslatokat a jól felkészült szakember-kollektíva készíti elő, miközben már sok vita van és variációs elképzelések alakulnak ki. Minden szakembernek joga érvekkel védeni, indokolni javaslatát. A szakemberek — mint meghívottak — részt vesznek a vezetőségi üléseken, és ott is elmondhatják véleményüket. Nem emlékeznek olyan esetre, hogy valamelyik szakembernek hátránya lett volna abból, hogy az elnökkel vagy más felettes vezetővel ellentétes véleménye volt. A vezetés fontos eleme, hogy az üzemegységvezetők viszonylag nagy önállósággal rendelkeznek. A tagok ügyeit, a háztáji ügyeket, az egyéni kérelmeket (fogatkérés, 1—2 napi távolmaradás stb.), a napi munka megszervezését széles hatáskörrel intézik. Lebontott tervük van a termelési érték előállítására, a munkanapok és a forgóeszköz jellegű költségek felhasználására. Ez nagyfokú önállóságot biztosít az üzemegységvezető számára, de nagy a felelőssége is. Az üzemegységek eljutottak az önelszámolás bizonyos fokára. De a vezetés a kér dést nem tekinti lezártnak, tovább tanulmányozza. A termelőszövetkezet vezetői azzal tisztában vannak,hogy a gazdálkodásban elért eredmények tartása és továbbfejlesztése állandóan megköveteli a vezetés színvonalának emelését, új módszerek kutatását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önálló elszámolás rendszere előnyös, érdemes tovább tanulmányozni, főleg a következő kérdéseket: — Az önelszámolás főágazati — ágazati vagy ágazatcsoport formájában helyes-e ? Külön növénytermesztési, állattenyésztési, segédüzemági önelszámolás legyen vagy ezeknek területileg elkülönült egységei legyenek önelszámolóak ? — Nem volna-e helyesebb a komplex termelési egységnek megadni az önelszámolás jogát ? — Mi legyen az önelszámolás tartalma ? Hogyan tervezzenek : alulról felfelé vagy bontsák le a terveket ? Vagyis először az üzemi terv készüljön el és aztán az egységeké vagy az egységek terveiből épüljön fel az üzemi terv. Előnyeit és hátrányait mindenképpen tanulmányozni érdemes. — Milyen eszközökkel (anyagi, tárgyi, személyi, pénzügyi stb.) rendelkezzen az egység, és milyen eszközöket célszerű központilag kezelni. Nagyon sokféle kérdés vár még megválaszolásra ebben a témában, azonban azt
