Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

helyesen látták az „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezetői, hogy az önelszámolás elve és gyakorlata a belső mechanizmus fejlesztésének fontos kérdése. Ezért kezdtek hozzá az alkalmazásához. A termelőszövetkezet vezetése együttműködik a tanáccsal a község fejlesztésében. Ez természetes, mivel a termelőszövetkezet sorsa, jövője elválaszthatatlan a községétől. Nemcsak azért, mert a község lakosságának túlnyomó többsége termelőszövetkezeti tag, hanem azért is, mert a faluban a legnagyobb potenciális gazdasági erő a termelőszövetkezet, illetve a szövetkezetek. (ÁFÉSZ, Ktsz). A szövetkezeti vezetésnek és tagságnak alapvető, legtöbbször közvetlen, de minden esetben közvetett érdeke a falu fejlesztése. Az utcák burkolása, a járdák építése, az iskolahálózat, bölcsőde, napközi otthonok, kulturális, egészségügyi szolgáltatás bővítése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, az ellátás színvonalának javítása stb. mind egyetemleges érdek. Tágabb értelemben ide tartozik a sport, a szórakozási lehetőségek fejlesztése, még a parkosítás, az utcafásítás stb. is. Ebből a felismerésből táplálkozik a tanácsi és szövetkezeti vezetés együttműködése. Nincs teljes összhang az igények és a lehetőségek között, de korrekt a viszony az anyagi terhek megosztásában. Az „Aranykalász Termelőszövetkezet jelentős anyagi segítséget biztosít társadalmi munkában, a kultúrház üzemeltetésében, a sportmozgalom bővítésében egyaránt. Az elmúlt 3 évben az „Aranykalász" Termelőszövetkezet községi feladatok megoldásához közvetlen anyagiakban és társadalmi munkában kb 1,5 millió Ft-tal járult hozzá. De nem oldódtak meg a termelőszövetkezet vezetői nélkül olyan politikai jellegű tanácsi feladatok sem, mint pl. választások előkészítése, lebonyolítása, véradás, ünnepségekre való tömegmozgósítás stb. A háztáji és a közös gazdaság új kapcsolata A közös gazdaság és a háztáji közötti kapcsolat kezdettőlfogva szoros és szervezett volt.'A megalakulás évében az objektív helyzet és a politikai — gazdasági meggondolás volt az alapja a háztáji gazdaság támogatásának. Nem volt a közös gazdaságnak sem istállója, sem takarmánya. így az állatállomány (ló kivételével) többsége „bennmaradt" a háztáji gazdaságban. Ez objektív kényszerűség volt, de az már politikai előrelátás, hogy ezt a helyzetet nem valamiféle „szerencsétlenségnek" tekintették és nem is rövid átmenetnek. Azonnal, már az első évi termelésből szervezetten biztosították a háztáji állatállomány takarmányszükségletét. Később szervezett árukapcsolat létesült a közös és a háztáji gazdaság között. A háztáji földterület és az állatállomány alakulását az alábbi táblázat mutatja: A háztáji állatállomány csökkenésének okai egyértelműen a falusi életforma megváltozásának körülményeivel függnek össze és nem a közös gazdaság elégtelen támogatásával, jelentőségének alábecsülésével. Ellenkezőleg: az „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezetői új és új módszereket vezetnek be a közös és a háztáji gazdaság kapcsolatában, utóbbi szintentartása, fejlesztése érdekében. Az utóbbi időben tovább fokozták a szervezettséget, megállapodásokat kötnek a tagokkal a kölcsönös kötelezettségekre és szolgáltatásokra. A megállapodások lényege a következő: Minden tsz tagot írásban értesítettek ki arról, hogy a háztáji gazdaságban előállított és a közös gazdaságon keresztül értékesített termékért mennyi munkanapot írnak jóvá.