Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Társadalmi rétegződés — A nagy közösségen belül törvényszerűen új ellentmondások alakulnak ki. Ilyenek a vezetők és „beosztottak", a több és kevesebb kereseti lehetőséget nyújtó munkahelyeken dolgozók, az állandó és időszaki dolgozók (például állattenyésztők és növénytermesztők), a régi és új tagok, az idősebbek és fiatalok, a szakmailag képzett és nem képzett dolgozók közötti ellentétek stb. A felsorolást lehetne folytatni, de talán az elmondottakból is látható, hogy ezek az ellentétek már nem antagonisztikus jellegűek, ezek már nem speciális „paraszti" forrásokból táplálkoznak. Ezek többsége a népgazdaság más szektorában, a társadalom más osztályánál, rétegénél is előfordulnak. Ezeknek az ellentéteknek a feloldása nem igényel társadalmi-gazdasági változásokat. Ezeket a szocialista nagyüzem keretei között megfontolt politikai-nevelő munkával, helyes üzemszervezéssel, ösztönző bérezéssel, a szakmai-kulturális neveléssel stb. lehet és nap mint nap kell feloldani. Az „Aranykalász" Termelőszövetkezet politikai és szakmai vezetése sikeresen, a mindennapi munka során birkózik ezen ellentmondások feloldásával. —- A parasztember általában tisztelettel viseltetett az értelmiség iránt (vegyült ebbe egy kis szolgai alázat is), de bizalmatlan is volt velük szemben. Mélyreható történelmi gyökereinek elemzése túlnő a tanulmány keretein. A létavértesi paraszt sem érzett másként. Kifejezetten nem volt értelmiségellenes, de bizalmatlan igen. Nem voltak olyan kiterjedésű nagybirtokok, hogy az ott működő agrárszakemberek mélyreható ellenérzést alakítottak volna ki benne. A felszabadulás utáni években a községben és környékén a parasztságot segítő, megértő szakemberek dolgoztak, különösen a ma is sokat emlegetett járási gazdasági felügyelő. Az „Aranykalász"-ban a már említett módon olyan káderpolitika alapján válogatták ki a termelőszövetkezet szakembereit, hogy azok bizalommal telített légkörben tudtak munkához kezdeni. Kezdetben az vita tárgya volt, hogy hány szakemberre van szükség, de az nem, hogy kell-e ? A termelőszövetkezeti vezetés rangot, hatáskört és önállóságot biztosított a szakembereknek, tisztességes, de nem túlzott fizetést adtak nekik, de sok és jó munkát, eredményeket követeltek tőlük. A szakemberek tagsági viszonya és eredményes munkája alapján bensőséges, jó munka- és emberi kapcsolat alakult ki a tagság és a szakemberek között. Szerepet játszott ebben az is, hogy a szakemberek kezdettől fogva vállalták a bizonytalan jövedelemrészesedési viszonyokat, és a nem bérjellegű társadalmi juttatások tekintetében az alkalmazotti jogviszonyhoz képest kedvezőtlenebb helyzetet is. így fejezték ki: „együtt sírunk, együtt nevetünk a tagsággal". Ma már nem vita téma a szakemberek száma sem. A tagság többsége világosan látja a szakemberek szerepét és tudja, hogy a korszerű nagyüzem speciális felkészültségű szakembereket igényel, és ez a követelmény több szakembert is jelent. A létavértesi „Aranykalász" tsz tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy ahol a szakember eredményesen dolgozik, ott megszűnik a termelőszövetkezeti parasztság szakember ellenessége, mely részben szerepének fel nem ismeréséből táplálkozott, részben egyes szakembereknek nem eredményes munkája vagy a tagokkal szemben jogosan kifogásolható magatartása nyomán támadt. —- A magyar falura általában is jellemző volt, de Létavértesen különösen nagy 5 Terrnelőszóvetkezettörténeti. 65