Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Az arányok változását a következő táblázat mutatja: Me : millió Ft Megnevezés 1967. év 1971. év Növekedés 5 év alatt Közös vagyon Állóeszköz Forgóeszköz 57,6 16,8 40,8 91,4 46,7 44,7 33,8 29,9 3,9 Me: % Arányok: Közös vagyon Állóeszköz Forgóeszköz 100,0 29,2 70,8 100,0 51,1 48,9 158,0 176,0 111,0 Az állóeszközök növekménye volumenében több mint hétszer magasabb, micm a forgóeszközöké. Az állóeszköz túlnyomó többsége külső forrásból 'származik — ipari eredetű —, ára emelkedő tendenciájú : a forgóeszköz zömében saját (belső forrás) termék. Az állóeszköz befektetés jelentős részét az alacsonyabb jövedelmezőségű, lassúbb forgási sebességű állattenyésztés igényli, a forgóeszköz egyrésze a gyorsan megtérülő és értékarányosan magas jövedelmet előállító műtrágya. (Egy bizonyos szinten felül itt is lelassul, sőt csökkenő lesz a megtérülés aránya). Tehát megállapítható, hogy az Aranykalász Tsz-ben alapberuházások után a fejlesztés már rontotta a hatékonyságot — az adott közgazdasági körülmények között. A hatékonyságromlás arányos az álló- és forgóeszköz egymáshoz való viszonyával. Mindezek következtében tovább nő az üzemi döntések megalapozottsága iránti követelmény, a vezetők és a testületek felelőssége. Az állóeszköz-fejlesztéssel kapcsolatos tőkebefektetés kockázata növekszik, az eszközkihasználás hatékonyságának elemzése, javítása a vezetők legfontosabb kötelességévé vált. Csak perspektivikusan is megalapozott értékesítési biztonság alapján szabad tőkeigényes beruházásokat eszközölni. A gazdálkodás színvonalának egyik legfontosabb mércéje a termelékemjség. E vonatkozásban is komoly a fejlődés. 1971. évben egy ledolgozott 10 órás munkanapra jutó bruttó jövedelem 125—Ft-ról 130—Ft-ra emelkedett 1967. évhez képest. Egy szántóegységre jutó bruttó jövedelem 3819 Ft-ról 5273 Ft-ra, a nettó jövedelem pedig 1118 Ft-ról 1696 Ft-ra, míg a termelési érték 7835 F-tról 14834 Ft-ra emelkedett ugyanarra az időszakra számolva. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben az élőmunka termelékenysége magas színvonalon realizálódott, és rendszeresen ismétlődött. Tulajdonképpen alig változó dolgozói létszámmal oldották meg a termelési érték évről-évre megújuló növelését, ami azt jelenti, hogy a növekedés közel 100%-ban a termelékenységből származik. Egy dolgozó tagra jutó termelési érték az 1960. évi 19 676 Ft-ról 1971. évre 94 033 Ft-ra, több mint négyszeresére növekedett, ami meghaladta a személyes jövedelem mintegy háromszoros növekedését. A termelékenység növekedésének forrása a szakmailag képzettebb, politikailag sokat fejlődött, fegyelmezetten dolgozó tagság munkája, a tudatos műszaki fejlesztés, a kemizálás.