Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Az 1967—69. évek átlagában a legfontosabb növények és az állattenyésztés költség és hozam aránya (költségszint) a következő volt: Búza 50,2% Kukorica 59,5% Burgonya 66,8% Cukorrépa 78,4% Dohány 93,0% Lucerna 77,3% szarvasmarha 112,2% Sertés 91,6% juh 102,5% A tsz vezetés rendszeres közgazdasági jellegű tevékenységének egyik fő motívuma, hogy önköltséghozam szempontjából „versenyezteti" az egyes növényféleségeket. Egy-egy időszakban más-más növény elemzése kerül előtérbe. Ebben a szakaszban a burgonya és a dohány elemzése volt az egyik fő feladat. A kérdés jelentőségét talán szemlélteti az alábbi néhánya adat Megnevezés 1967. 1969. években 1971. Vetésterület: Burgonya kh 504 461 520 Dohány kh 105 143 130 Termésátlag: q/kh Burgonya q/kh 81,2 52,5 109,5 Dohány q/kh 10,2 9,8 10,7 Árbevétel: 1000 Ft Burgonya 6251 3414 8345 Dohány 2134 4064 4152 A két fontos árunövény jelentős szerepet tölt be a gazdaság növénytermesztésében. Még nem dölt el, hogy melyik növény termelése a jövedelmezőbb, de valószínű, hogy a versenyben a dohány lesz a „győztes", mert — a dohány átlagtermése stabilabb és a megyei átlaghoz képest magasabb. Egyes táblákon kiemelkedően magas termelés (16—17 q) jelzi a lehetőségeket; — a dohánynál az új árak, az értékesebb fajták (hevesi, burley) egységnyi területről magasabb értéket produkálnak; — a burgonyánál rendkívül ingadozó az átlagtermés, több évben minőségileg nagyon gyenge a vetőgumó, a termés alacsony értékű ; — a burgonya többségében olyan területet foglal el, ahol kukorica biztonságosan termeszthető, míg a dohány elsősorban a homoki területeken termeszthető, Egyébként a létavértesi hagyományok is inkább a dohánytermesztésre utalnak (nem véletlen, hogy a környék dohány átvevőhelye — régies nevén fábrika — is a községben volt, jelenleg is ott van).