Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

arra, hogy ezzel minden munkatársát megkárosította és csökkentette vele a munkaegységek értékét. . . Vajon az a tagunk, aki 3 kh felfogott tengerinek terméséből összesen egy szekérrel szállított be a közösbe, a többit pedig ,,elpremizálta", gondolkodott-e azon, hogy miből lesz itt a munkaegység-fizetés. Vajon az a tag, aki csak takarmányrépából 30 q-át „premizált el" jogtalanul önmagának, gondolt-e arra, hogy mi jut a többieknek. Vajon az a tag, aki úgy részelte meg jogtalanul a kb. 12 q lucernaszénát, hogy 4 q helyett 11-et vitt haza és egyet hagyott a közösségnek, gondolt-e arra, hogy mit fog enni a közös jószágállomány, és hogy meg lesz-e a betervezett munkaegység értéke." Ismételten hangsúlyozni kell, hogy nem ezek voltak a jellemzőek az első évre sem, hanem az, hogy alapvető terveiket teljesítették, egy munkaegységre 46,—Ft-ot fizettek ki, és több mint 3 millió Ft-ot ruháztak be, ebből közel 1,6 millió Ft-ot saját erőből. Az első év minden nehézsége ellenére eredményes volt és sejtette a mozgalom minden barátja, segítője számára, de a termelőszövetkezeti vezetés és a tagság jelentős része számára is, hogy az ,,Aranykalász'" Termelőszövetkezet el tudja kerülni a mozgalom „gyermekbetegségeit.'''' Több pozitív jelenség és tendencia utalt erre már évközben is. Ezek közül csak példaként említünk néhányat : — A politikai munka nagyon konkrét volt egész évben. Nem általánosságban akarta a szövetkezeti mozgalom előnyeit „bizonyítani", hanem nagyon is „emberközelből", mint azt a bíráló értékelés is mutatta. A pártszervezet sokat, tudatosan és eredményesen dolgozott. — Nem vártak az államtól ajándék jellegű támogatást, maguk erejéből akartak elindulni (vetőmagkölcsön akció a tagoktól), de természetesen igénybe vették, komolvan értékelték, és az utolsó fillérig visszafizették a kölcsönöket. Az állami támogatást is „lefordították az emberek nyelvére", a zárszámadási beszámoló így fogalmaz: „a beruházásokra igénybe vett 1,5 millió Ft hitelt az állam elengedte, mert magunk is nagy mértékben ruháztunk be saját erőből. Minden munkaegységre 10 Ft ajándékot kaptunk az államtól." A tagság így értette meg igazán az állami támogatást, de azt is, hogy „valamit — valamiért", tehát nekik is erőfeszítéseket kell tenni a közös gazdaság fejlesztésére. — A vezetés tisztakezűsége, őszintesége, elvi szilárdsága a kezdeti tekintélyt tovább növelte. —• Nem erőltették a tagoktól az állatok „behozatalát", mert látták, hogy nincs takarmány és férőhely. Sőt, biztatták a tagokat a tehén-és kocaállomány megtartására, és a takarmányellátásukat is biztosították. Újszerű volt ez a mozgalomban. Még évekig hallgatták a bírálatot az alacsony állatsűrűség miatt, de nem fejlesztették megalapozatlanul, nem vásároltak takarmányt, nem hullott el állat férőhely elégtelensége miatt. Azt is tudják — bár nem hangoztatták, — hogy a közgazdasági körülmények inkább a növénytermesztésnek kedveznek, az „hozza" a jövedelmet. — Az emberről való gondoskodás vezérlő elv volt kezdettől fogva a szövetkezetben. Már a második esztendőben az általános kulturális feladatokon belül foglalkoztak a fiatalok problémáival is. A következőképpen foglalkozik ezzel az elnöki beszámoló: „Megoldatlan kérdés azonban még mind a mai napig legalább egy kultúrszobának a dolga, ahol fiatalságunk, de a téli estéken idősebb tagjaink is kulturált körülmények között eltölthetnek idejű-