Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

vezetősége az akkor rendeletileg előírt 220 kg fejenkénti háztartási szükségletet „globálisan" értelmezte. (Sok vitájuk is volt az elszámoltató hatóságokkal.) Ez alatt azt kell érteni, hogy nem a tsz-vezetés nem tartotta magát a rendelkezéshez : minden termelőszövetkezeti tag annyi búzát vásárolhatott a közösből, amennyit akart. Nagy politikai bátorság kellett a módszer bevezetéséhez, és ismerni kellett hozzá a parasztság lélektanát is. ,,Van búza, vehetsz annyit, amennyi kell, ha most nincs pénzed, ráérsz év végéig kifizetni." Ez a vezetői vélekedés megnyugtatta a tagságot. Ezen az alapon tulajdonképpen a bizalom elve alapján nem vásárolták meg az összes kiadható háztartási szükségletet sem, alig maradt ki a 80%-a a fejadagnak. Voltak —- akkor komoly, ma már mosolyt keltő — próbálkozások is. Neveket nem említek, de ma is élő emberek, akik közül nem egy bement az elnökhöz úgy október táján, és azt mondotta: „Elnök elvtárs, (vagy tanító úr) kellene nekem 20 q búza, azonnal fizetek". — „Rendben van, megkaphatja, — mondotta az elnök — menjen a pénztárhoz, fizesse be az árát, mutassa be nekem a nyugtát és a raktár kiadja a búzát". Mire a pénztárhoz ment az említett tag, már csak 3 q búza árát fizette be, mert tulajdonképpen ennyire volt szüksége, és ha van a termelőszövetkezetnek búzája, akkor minek vegyen többet, mint amennyire szüksége van. (5) Ez az első évi búzaosztás volt az első komoly nagy csatanyerés, amely tovább erősítette a bizalmat, szétverte a rémhírek túlnyomó többségét. A termelőszövetkezet pártszervezete, a kommunisták rendkívüli erőfeszítéssel, személyes példamutatással dolgoztak, agitáltak, biztattak, ha kellett bíráltak is. A jövőbe vetett hit, a bizalom erősítése volt a legfontosabb politikai munka. A háztáji gazdaság Létavértesen A tagság hangulatára, egész évi munkavégzésére, a tagság és a vezetőség közötti viszonyra leginkább hatással a háztáji föld mértéke és megállapításának körülményei voltak. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben a megalakulás első pillanatától kezdve rendkívül nagy gondot fordítottak a kérdés megnyugtató rendezésére. A termelőszövetkezet vezetősége minden esetben az adott időszak törvényes rendelkezéseinek maradéktalan betartására törekedett. Ugyanakkor arra is ügyelt, hogy a közös gazdaság fejlődését ne nehezítse a háztáji földterület körül kialakulható vita. A termelőszövetkezet vezetősége 1966-ig a háztáji föld mértékét 800—1600 négyszögöl között állapította meg, és a kötelező munkaegység teljesítése alapján differenciált. Ha valaki teljesítette a megelőző évben a kötelező munkaegységet, úgy a tárgyévben jogot nyert a teljes — 1600 négyszögöl terjedelmű — háztáji föld területre. (7) Nagyon figyelemre méltó az a tény, hogy a termelőszövetkezeti vezetés az öregek, a munkaképtelenségi és öregségi járadékban részesülteket már az első évben megkülönböztetett módon kezelte. Ezek számára minden további megszorítás nélkül 1600 négyszögöl háztáji területet biztosítottak. Sőt már az 1961. évi jövdelemelosztási szabályzatban kimondották, hogy azok a tagok, akik munkaképtelenségi, vagy öregségi járadékban még nem részesülnek, de az igazgatóság véleménye szerint a kötelező munkaegység teljesítésére képtelenek, azokat is háztáji föld illeti meg. Ezt később hatósági orvosi bizonyítványhoz kötötték.