Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

AZ ŰTTÖRŐ TERMELŐSZÖVETKEZET TÖRTÉNETÉNEK HARMADIK KORSZAKA (1960—1964) A lendületes és többé-kevésbé folyamatos fejlődés után olyan időszak következett a makói Űttörő Termelőszövetkezet életében, amelyet rendkívül nehéz, ha éppen nem lehetetlen dolog volna egyetlen, vagy akárcsak néhány szóval is jellemezni. Ez az öt esztendő tulajdonképpen a szövetkezet történetének tetőpontja, az az idő, amikor minden tekintetben a legeredményesebben gazdálkodott. Ezt az időszakot az állandósult sikerek korának tekinthetjük, amikor már nemcsak a gazdálkodás módjában, szervezetében ismerhetők föl a konszolidálódás jegyei, de a tagság munkálkodásában és hangulatában is, annak ellenére, hogy az 1960—61-es kollektivizálással a tagság meglehetősen fölhígult. Mindenképpen arról van szó, hogy az ötvenes évek végére kialakult, és kiemelkedő eredményeket adó gazdálkodási forma az 1960—1964 közti időszakban — noha bizonyos változás, alakulás természetesen ezalatt is bekövetkezett — állandósult, a termelőszövetkezet növelte, de inkább tartotta a színvonalat. Ennek kétféle oka volt. Az egyik kétségtelenül az, hogy minél fejlettebb valamely termelési forma, szükségszerűen annál lassabban, kevésbé látványosan fejlődik tovább, akár a fajlagos hozamokat tekintjük, akár a termelés hatékonyságának minden más területét. Az ötvenes évek végén az Űttörő Termelőszövetkezet a gazdálkodás, valamint a munka- és üzemszervezés módját tekintve egyaránt kihasználta azokat a lehetőségeket, amelyek a nagyüzemmé válással nyilvánvalóan és jórészt önmaguktól adódnak, ha helyesen ismerik fel a lehetőségeket. Meg kell mondanunk, hogy mindez nem csekély eredmény, mert termelőszövetkezeteink jelentős része még töredékeiben sem tudta kihasználni ezeket a lehetőségeket. De talán még ennél is lényegesebb a külső tényező szerepe: az 1960—1964-es évek közötti időszakban ugyanis két jelentős esemény érte az Űttörő Termelőszövetkezetet. Az egyik az volt, hogy 1960—1961-ben az országos méretű agitációs hullám eredményeként Makón is tömegével léptek be a termelőszövetkezetekbe a még egyénileg gazdálkodók, és ennek nyomán az Űttörő Termelőszövetkezet területe és taglétszáma majdnem megkétszereződött. A másik eseményre 1964-ben került sor, amikor az Úttörőhöz csatlakozott a maroslelei Új Barázda Termelőszövetkezet. Sietünk megjegyezni, hogy mindkét esemény méreteihez képest közvetlenül sokkal kisebb zökkenőt okozott az Űttörő Termelőszövetkezet